2013. október 30., szerda

A melodráma, mint érzelmi erőszak

Mi a különbség a drámai jelenet és a melodráma között?  Jordan Rosenfeld Make a Scene című könyvében különböző típusú jelenetekről ír, és a drámai jelenetekkel kapcsolatban kihangsúlyozza, mennyire fontos lehet, hogy a hűvös és forró érzelmek egyensúlyban maradjanak. Léteznek hűvös érzelmek, mint a sokk, a sértettség, a gyász, és léteznek forró érzelmek, mint például szenvedély, bosszú, árulás. Hűvös érzelmek esetén a dráma csendes, a szereplő az érzelem intenzitását úgy kezelheti, hogy egyszerűen visszafogja magát, esetleg összeszorítja a fogát, vagy elkullog. Ilyenkor az a veszély állhat fenn, hogy laposra sikerül a jelenet. Amikor viszont egy jelenetben túl sok forró érzelem gyűl össze, akkor melodráma fenyeget.


2013. október 26., szombat

Amerikai vagy magyar helyszín


Az egyik regényrészletről szóló beszélgetésben felmerült egy érdekes kérdés. Amerikai vagy magyar helyszín legyen egy műben? Illetve a szerző neve milyen legyen?
Amikor a rendszerváltás környékén megváltozott a könyvpiaci helyzet, bármit be lehetett hozni külföldről. Rengeteg új könyv került a boltokba, utcai árusokhoz, közöttük számos minőségileg problémás írás. Képtelenség volt választani. Az olvasók feltételezték, hogy amit egy másik kiadó megjelentetett és egy újabb lefordíttatott, az van annyira jó, hogy megérje a kiadott pénzt.

2013. október 22., kedd

Pusztítók és építők – fantasztikus írói kiképzőtáborok itthon és a világban

Pusztítók és építők – fantasztikus írói kiképzőtáborok itthon és a világban

 

Kleinheincz Csilla 2012. november 12-én, a Sci-fi Napon elhangzott előadásának anyaga

Az első és legfontosabb kérdés, ami felmerül, ha bármilyen írótáborról vagy műhelyről beszélünk, hogy vajon az írás tanítható-e. Sokan vannak, akik határozottan állítják, hogy nem. De még azok az írók is tanulnak, akik önerőből fejlődtek, sok-sok elutasítás és tévedés után, és annak a tapasztalatnak egy részét, amit így felszednének, más is képes lehet átadni nekik. Hiszen a mentorok létét, lehetőségét elfogadjuk.

Világkidolgozás és toposzok kezelése, mint írói feladat

Világkidolgozás és toposzok kezelése, mint írói feladat

 


(Kleinheincz Csilla SF Szakosztályban elhangzott előadásának anyaga)
Az előző írástechnikai előadásban a fantasztikus novellák speciális írói feladataival foglalkoztam. Ezúttal a téma a világ, amely a fantasztikus elemeket tartalmazza, és amelyet előzőleg csak érintőlegesen említettem.
Ha azt mondom, világépítés, valószínűleg az első dolog, ami beugrik, az egy térkép furcsa nevű helyekkel vagy egy CGI-ben megkomponált tájkép. A világ azonban abban az értelemben, ahogy az előadásomban használni fogom, elsősorban szabályok és törvények rendszerét jelenti. Mielőtt azonban az író kidolgozná a rendszert, a katalizátor általában egy ötlet.

Fantasztikus novellák írói megközelítése

Fantasztikus novellák írói megközelítése

 

(A SF Szakosztály műhelyében 2010. április 28-án elhangzott előadás anyaga)
Jelenleg Magyarországon a fantasztikus írók előtt – ha megmaradnak zsáneren belül, és határmenti írásokkal nem lopakodnak be a mainstreambe – lényegében a következő lehetőségek állnak: amatőrként megmérethetik novelláikat a kisebb-nagyobb honlapok és kiadók pályázatain vagy megkísérelnek bekerülni egy SF magazinba a kevés közül (fantasy magazin ugyanis nincsen). Befutott íróként kicsit talán könnyebb megjelenni a magazinokban vagy az Avana Arcképcsarnokban, de egyúttal a befutottság szűkíti is a palettát, hiszen egy már többször publikált író nem fog kis pályázatokon részt venni. Regények esetén még szűkebbek a lehetőségek, de regényekkel ezúttal nem foglalkozunk.


Tapad, nem tapad

Tapad, nem tapad

 

A központozás, hiába vezérli logika szabályait, mégis számtalanszor komoly fejtörést okoz az íróknak. Még ha azt tudják is, mikor mit kéne használni (pontot? vesszőt? felkiáltójelet?), időnként becsúsznak nemkívánatos szóközök, vagy épp ellenkezőleg, eltűnnek onnan, ahol pedig helyük lenne. Olykor a gondolatjel helyére kiskötőjel kerül, a hármaspont (ami amúgy tipográfiailag nem azonos a három ponttal) nem tapad.

De mikor tapad egy írásjel? Honnan lehet ezt megtudni?
Sok helyen szó esik erről, legelőször is a Magyar Helyesírási Szótárban, de alapszinten és részletesen is megtalálhatóak a vonatkozó szabályok.
Sőt, már az SMS-nyelv írásjelekre vonatkozó sajátosságait is kielemezték.
Nem csak az a fontos, milyen írásjelet kell használni, hanem az is, hogyan.

Jegyzet: Hanna 

Jász Attila: Tíz tétova tanács egy szerkesztőtől

Jász Attila: Tíz tétova tanács egy szerkesztőtől

 

„Ne írj,
ha mégis, csak akkor, ha nagyon muszáj,

különben fabatkát sem ér, amit csinálsz,
eldobhatod,

és senki sem hozza vissza,
mert

teljesen esélytelen vagy az ismert, nagy nevekkel szemben,
de éppen ez az előnyöd is, hogy ne olvasatlanul süllyesszenek el

a folyóiratok havi szövegzúzdájában,
hanem esetleg olvasatlanul van esélyed megúszni mindezt,

hidd el, ez nem kevés.”

folytatás itt

Az író olvas

Az író olvas

 

Szeretnék linkelni egy klasszikust, amelynek aktualitása úgyszólván soha nem jár le.

„Az író a saját írásánál gyakorlatilag autista lesz...”

Darvasit nagyon szeretjük, különösen, ha épp Szív Ernő.

Bejegyezte: Hanna 

Az írói fejlődés

Az írói fejlődés

 

Mint ahogy minden agy egyedi, úgy különböznek az egyes írók módszerei is. Van olyan író, aki sötétben diktálta diktafonba a gondolatait, egy másik addig buszozott, míg össze nem rakta fejben az új regényét, megint más három hónapig töprengett, majd leült egy kis lyukba és harminc órán keresztül csak gépelt. Amikor kijött, a regény elkészült.

A 2009-es Delta Műhely írótábor gyakorlatai

A 2009-es Delta Műhely írótábor gyakorlatai

 

Idén az írótáborban az alábbi feladatokat csináltuk meg:
1. Írj le egy telefonbeszélgetést, amelynek csak az egyik felét hallja egy harmadik szereplő. Mindhárom karakternek, tehát a két beszélgetőnek és a hallgatózónak ismernie kell egymást. Az olvasónak össze kell tudnia rakni a vonal túlsó végén elhangzottakat, a hallgatózó karakter gondolatai és értelmezése segíthet ebben. (30 perc) 


Hogyan írjunk szinopszist? III.

Hogyan írjunk szinopszist? III.

Lőrinczy Judit előadása a 2009-es írótáborból. Első rész itt, második itt.   
 
A tíz leggyakoribb hiba szinopszis írásakor
10. Nem megfelelő a formátum
Butaságnak tűnhet ezzel foglalkozni, de a külsőség számít, nem csak a szerkesztő szemének kímélete folytán. A szöveg legyen átlátható, tagolt, helyesírási és elütési hibáktól mentes. Ne használj dőlt és vastagított betűket, inkább húzd alá, ha valami fontos, de csak ha TÉNYLEG NAGYON fontos. Ne használj idióta grafikákat és csini betűtípusokat, 12-es betűméret, Times New Roman, sorkizárt – ez szerintem teljesen megfelel. A dokumentumon – mondani sem kell – feltüntetendő a regény címe, a szerzője, és hogy ez egy szinopszis Ne rögtön a lap tetején kezdd a szöveget, hanem egyharmadnyival lentebb, mert az „szebb”. A cím és a szöveg közt hagyj ki legalább két sort. Ne biggyessz oda szerzői jogi információkat, és azt se tedd hozzá a végén, hogy „vége”. 


2013. október 21., hétfő

Hogyan írjunk szinopszist? II.

Hogyan írjunk szinopszist? II.

 

Lőrinczy Judit előadása a 2009-es írótáborból. Első rész itt. 

A szinopszisról általában (angol nyelvű anyagok kivonata)
Az írók éveken át írnak, és írnak, és mikor el kéne adni a regényüket, mind azt mondja: utálok szinopszist írni. A szinopszis kiszívja az életet a történetből, üres vázra egyszerűsíti, nem mutatja meg a mélységeit. Nehezebb megírni, mint magát a regényt, de ugyanannyi gondot kell rá fordítani.
A szinopszisírásnak azonban vannak jó oldalai is. Fejleszti a lényeglátást, legközelebb ügyesebb, feszesebb történetívet vázolhatunk fel, vagy a már meglévő szövegen húzunk… De mint minden máshoz, ehhez is gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás szükséges. 


Hogyan írjunk szinopszist? I.

Hogyan írjunk szinopszist? I.

 

Lőrinczy Judit előadása a 2009-es írótáborból. 

Aki regényt ír, előbb utóbb meg akar jelenni, a kézirat eladásához azonban kénytelen szinopszist írni. Van-e értelme? Sajnos be kell látnunk, hogy a kiadók nem fogadnak kéziratot, vagy csak nagyon szűk körtől. Hiába jelent meg esetleg néhány novellánk, az elsőkönyveseknek minimális az esélye a megjelenésre. 


Gyakorlatok stílushibák elkerülésére

Gyakorlatok stílushibák elkerülésére

 

Ezek egyszerű gyakorlatok, mivel a szemléltetett példák sarkítottak. Miután elvégezted a gyakorlatokat, a saját novelládon/regényeden is menj végig és abban is keress típushibákat! Találni fogsz. 


Cselekményszövésben gyakran ejtett hibák

Cselekményszövésben gyakran ejtett hibák

 

1. Tünet: A történetszál elkalandozik, nem lyukad ki sehová.
Diagnózis: A szerző úgy kezdte el a történetet, hogy nem volt határozott elképzelése arról, merre akar haladni.
Megoldás: A központi karakternek adj erősebb motivációt és nehezítsd meg a dolgát. Írd újra a történetet anélkül, hogy a régibe belepillantanál. 


Szex a fikcióban

Szex a fikcióban

 

Korábban már írtunk a szexjelenetekről, de sosem hátrány ilyen irányú érdeklődésünket (természetesen írásról beszélünk!) minél részletesebben kielégíteni.
Steve Thompson is alaposan körüljárja a témát cikkében:


Kritikai irányzatok

Kritikai irányzatok

 

Gyorstalpaló a kritikai irányzatokról és némi magyarázat arra, miért mennek ölre a kritikusok és olvasók egy-egy könyv kritikája alatt. 


A nagyok is...

A nagyok is...

 

Még a nagyokkal is előfordul néha, hogy elutasító levelet kapnak. Az alábbi levél, amelyet Ursula K. Le Guin ügynöke kapott A sötétség balkeze című regényre, talán felvidítja azokat, akik nemrégen kaptak elutasítást: 


Egri Lajos: A drámaírás művészete

Egri Lajos: A drámaírás művészete

 

Az Irodalmi boncasztal három éve megígérte, hogy amint hozzájut Egri Lajos valamelyik írástechnikai könyvéhez, azonnal beszámol róla. Hatvan év késéssel végre magyarul is megjelent, ezért szeretnénk minden írással foglalkozó blogolvasónkat arra buzdítani, hogy vegye meg, mert megéri. Hogy miért is? 
 

Írásgyakorlatok nem csak táborozóknak

Írásgyakorlatok nem csak táborozóknak

 

Múlt héten részt vettem a Delta Műhely írókör négynapos táborában. Novellaíráson és az előadásokon kívül gyakorlatok formájában foglalkoztunk az írással, naponta három-négyet végezve el az alábbiak közül (nem mindegyikre jutott idő, illetve volt, amit megismételtünk, annyira népszerűnek bizonyult), majd az eredményt felolvastuk és megvitattuk: 


Gyakorold a párbeszédírást!

Gyakorold a párbeszédírást!

Gloria Kempton: Dialogue c. könyvéből:
1. Gondold át a főszereplőd és ellenlábasának hátterét! Írj egy jelenetet, amelyben mindketten felbukkannak és kénytelenek beszélni egymással, akár akarnak, akár nem. Próbálj közben fölfedni valamit a motivációikból, hogy mindkét karakterrel együtt tudjon érezni az olvasó! 


Tiltott novellatémák II.

Tiltott novellatémák II.

Mivel az előző bejegyzés kommentjeiből kitűnt: nem egészen világos, miért tette Kate Wilhelm az írótáborban (kiemelném: írótáborról és kezdő írókról beszélünk – pont olyanokról, mint e blog olvasói is; a zsenitudat kezdő szinten inkább gátol, mint segít) tiltólistára ezeket a témákat, álljanak itt saját szavai, amelyek talán fényt derítenek a mozgatórugókra: 


Tiltott novellatémák

Tiltott novellatémák

 

Kate Wilhelm, a Clarion egyik állandó tanára megírta visszaemlékezését a híres írói műhely születéséről és korai éveiről. Bár a könyv nagy része a szervezési gondokkal és tapasztalatokkal foglalkozik, hébe-hóba írók számára megfontolandó tanácsok vannak elrejtve benne. Ezek közé tartozik a "tiltott" novellatémák listája. 


Párbeszéd V. - Mit szabad, mit nem

Párbeszéd V. - Mit szabad, mit nem

 

– Ne erőlködj! Helyezkedj bele a karakter helyzetébe, ne kívülről próbáld jól megírni a dialógust!

– Ne áruld el a karakteredet! Vagyis: ne adj olyan szavakat a szájába, amiket nem mondana, ne fejezzen ki erős érzelmeket olyan témákban, amik untatják, ne kezdjen el infókat megadni, csak hogy felvilágosítsa az olvasót, ne írja le a környezetet az olvasók kedvéért



Párbeszéd IV. - Gyakori hibák

Párbeszéd IV. - Gyakori hibák

A John-Marsha szindróma
„– John.
– Marsha.
– John!
– Marsha!
– Joooooohn...
– Maaaaarsha....
– John?
– Marsha?”

Fölösleges folyton kitenni a neveket, hogy ki kihez beszél. Az életben sem mindig szólítjuk egymást a nevünkön, általában csak akkor, ha fel akarjuk hívni a figyelmét valamire. Kivétel: ha a nevet direkt használja megszólításra a szereplő, mondjuk egy rendőrtiszt kihallgatáskor minden kérdésbe beleszövi a gyanúsított nevét, hogy pszichológiai nyomás alá helyezze. 


Párbeszéd III. - Feszültség

 

Párbeszéd III. - Feszültség


Konfliktust növelő párbeszéd
 

 
Jelenet elején
A jelenet, különösen a történet elején minél hamarabb feszültséget akarsz teremteni, mert az ragadja meg legjobban az olvasó figyelmét. A párbeszéd erre ideális, mert konfliktusban álló embereket mutat.
Példa (Susan Kay: Phantom – ahol a nézőpontkarakter torzszülöttet hoz a világra, és a pap vigasztalja): 

2013. október 19., szombat

Párbeszéd II. - Funkció és alkalmazás

Párbeszéd II. - Funkció és alkalmazás

 

A párbeszéd, mint történetet előrefelé mozgató elem
Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
- Ha kihúzom azt a párbeszédrészletet, ami szerintem nem viszi előre a sztorit, hiányozni fog? A történet működik nélküle is?
- A párbeszéd oly mértékben csak a jellemábrázolással foglalkozik, hogy ez más fontos jelenetelemek rovására megy, például a történetet nem mozdítja előre?
- Hogyan erősíti a párbeszéd a történet témáját?
- Hogyan növeli a párbeszéd a feszültséget, és emeli a tétet a szereplők számára?

Párbeszéd I.

Párbeszéd I.

 


A párbeszéd jellemez/motivációkat fed fel 
A karaktereinket párbeszéd útján mutatjuk be az olvasóknak. A gesztusokkal tűzdelt dialógus jellemzi őket, és mint a való életben, eldönthetjük, hogy kedveljük-e őket vagy sem. Miközben az olvasó figyeli, hogyan viselkednek egymással a szereplők és mit mondanak, eldönti, hogy a jókhoz vagy a rosszakhoz sorolja-e őket – ezt a besorolást azonban a megírt párbeszéd útján befolyásolni lehet.
Minden karaktert mozgat valami, mindegyiküknek van célja – végső soron ez az, ami a történetet előrébb viszi. A leghatásosabb módszer, ha a karakterek maguk árulják el motivációjukat. A való életben egyfolytában ez történik. Máskor más karakterek beszélnek a szereplő motivációiról, különösen igaz ez a főszereplő esetén, ahol sokszor lényeges, hogy még maga sem tudja, mit miért tesz, és a történet éppen a valódi motivációinak felfedéséről szól.

Megéri-e benyújtani a felmondást?

Megéri-e benyújtani a felmondást?

 

Tegyük fel, hogy első regényünk elkelt, kerestünk vele egy kis pénzt, és várjuk, hogy a fogyások után még több lé befolyjon. Vajon megéri-e föladni civil foglalkozásunkat és átállni az írásra?
Azt már sejtjük, hogy Magyarországon nem. Az írás hozhat olyan egyéb munkákat, amelyekből már meg lehet élni, de csak írásból nagyon kevesen képesek egy családot fenntartani. Nem érdemes arra játszani, hogy épp mi leszünk a szerencsés kivétel.

Hogyan kezdj idegen nyelven publikálni?

Hogyan kezdj idegen nyelven publikálni?

 

Noha több módja is van annak, hogy egy író külföldön is megjelenjen, és ezek közül a legkényelmesebb és legideálisabb, ha a kiadója vagy egy ügynök/menedzser keres ehhez partnert, amennyiben van ideje és kitartása, saját maga is megpróbálkozhat művei lefordíttatásával és eladásával.

Nem szabad azonban a külföldi megjelenéstől dolláresőt és azonnali hírnevet várni. Egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy azonnal sikerül megjelenni, másrészt a megjelenés jó eséllyel csepp lesz a tengerben. Mindenkinek magának kell eldöntenie, érdemes-e időt, pénzt és hitet belefektetnie a talpalásba, és hogy tulajdonképpen mit is vár.

Utolsó simítások

Utolsó simítások

 

Miután befejezted a regényedet/novelládat, változz át egy időre szerkesztővé. Készíts egy listát a történeted jeleneteiről helyszín és esemény szerint, jelöld azt is, ki a nézőpontkaraktered. Regénynél ezt a munkát fejezetenként végezd el, különben hamar átláthatatlanná válik a lista.
Miután végeztél, nézd át a listát! Van olyan jelenet, amit meg tudsz vágni? Vagy vannak olyanok, amelyeket össze tudsz vonni? Ne felejtsd el: a jelenet célja, hogy előrébb vigye a cselekményt és elmélyítse a karakterek megértését. Ha egy jelenet ezek közül csak az egyiket teszi, akkor vedd fontolóra az átírását.
Ha vannak olyan részek, ahol a sztori leült, kivehetsz jeleneteket. Ha feltétlenül szükséges jelenetekről van szó, lehet, hogy elég lerövidíteni ezeket - például húzd ki a hosszú leírásokat, és helyettesítsd rövidebbel.

Hogyan kezeld a kritikákat?

Hogyan kezeld a kritikákat?

 

írta: Rich Hamper 


(Segítség írói műhelyek kritikáihoz)
A kritizálás kritikus és író számára egyaránt kemény falat. A kritizálás élményét gyakran nem maga a kritika tartalma teszi tönkre, hanem ahogy előadják. Nézzük meg, milyen a kritika a kritikus illetve az író szemszögéből, és lássuk, mit tehetünk, hogy mindkét fél pozitív tapasztalatként értékelje! Vegyük először a kritizálást…

Íróként olvasni

Íróként olvasni

 

Fontos, hogy megtanulj íróként olvasni: ne csupán a szórakozást lásd a művekben, hanem a vizsgálandó példányt is. Tedd a boncasztalra a könyvet! Mit tud tanítani neked? (Ez nem fogja megszüntetni az olvasás élvezetét, sőt; még egy pocsék könyvet is végig bírsz majd olvasni, és imádni fogod, ahogy szétcincálod.)
 
Először is: íróként csak úgy fogsz tudni elolvasni egy könyvet, ha kétszer olvasod el. Először gyorsan és elemzések nélkül, mint ahogy egy könyvet általában olvasni szoktál, aztán tedd félre egy kicsit, és másodszor már egy jegyzettömbbel együtt nyisd ki.

Lineáris történet befejezése

Lineáris történet befejezése

Sok történet lineáris felépítésű, akár egy felfelé vezető út: feszültségépítéssel, váratlan visszacsúszásokkal, időnkénti elkanyarodásokkal más irányokba, amíg el nem ér a csúcsra, vagyis a konfliktus legmagasabb pontjára. Az út közben csatlakozott társak jönnek és mennek, és végül a két fő erő áll egymással szemben, valamint a karakterek, akik képviselik őket. Amint a végeredmény kiderül, a történet véget ér. Minden, ami ezután történik, már csak rombolja a hatást.

A krimiknek, thrillereknek és akcióregényeknek gyakran ilyen a felépítése: egy cél felé mozognak, és ha elérték, megállnak. Amivel befejezed a lineáris történetet, azt az olvasó a fő témának fogja tekinteni, és a lényeg, hogy valóban az is legyen.

Légy a saját olvasód

Légy a saját olvasód

 

Miután megírtad a novelládat, regényedet, egyetlen esetben sem hagyhatod ki, hogy újra átolvasd. Ezt azonban ne azon frissiben tedd meg!
Noha menet közben is előfordulhatott, hogy átírtál részeket, csak a kézirat elkészülte után tudod az egészet elolvasni, hogy az egész szöveg erősségeit és gyengéit felmérhesd. A legfontosabb, hogy ennek ne azon nyomban essél neki. Tedd félre a történeted – néhány napra, egy hétre vagy hónapra, attól függően, mennyi időre van szükséged, hogy eltávolodj tőle. Amikor már nem gondolod azt, hogy a) a kéziratod egyszerűen briliáns és te is egy istanadta zseni vagy, vagy b) teljesen gáz (különféle íróknak különféle reakcióik vannak, az önostorozás legalább olyan gyakori, mint az öntömjénezés), akkor talán készen állsz arra, hogy szenvedélyektől mentesen elolvasd. Természetesen soha nem leszel teljesen objektív a saját munkáddal szemben, ezzel ne is áltasd magad, de a pihentető időszakok segítenek abban, hogy majdnem úgy olvasd, mintha egyik saját olvasód lennél.

A tetőpontról

A tetőpontról

 

A tetőpont úgy definiálható, mint az a nagy esemény, amely felé a történetedben munkálkodó erők hatnak. Ha a karakter megváltozik, ez az a tapasztalat, amely végül bemutatja a változást (bár a korábbi tapasztalatok is szerepet játszhattak ebben). Ha egy problémát meg kell oldani, azt a főhős itt oldja meg. Itt kerül sor a végső összecsapásra. Novella esetében pedig ez az a pont, amikor az olvasók ráébrednek arra, miért is olvasták el ezt a történetet. Ez a jutalomcsoki.

A tetőpontnak az alábbi négy követelményt kell teljesítenie:

Egyetlen szó

Egyetlen szó

 

Jó angolosoknak ihletadó, rozsdapattintó gyakorlat: amikor rákattintasz a "go" gombra, megjelenik a lap tetején egy szó. Hatvan másodperc áll rendelkezésedre, hogy leírd, ami az eszedbe jut róla. Nem kell félni, hogy elgépeled a szavakat, utólag tudsz majd javítani, most csak írj. MI jut róla eszedbe? Milyen kép? Milyen gondolat?
Gondolkodásra nincs idő. Azonnali asszociációk, amiket utóbb felhasználhatsz az írásaidban is. Ha nem vagy olyan jó angolos, elég, ha a szót megérted, és magyarul írsz hatvan másodpercig, legfeljebb utána nem küldöd el az eredményt az archívumba.

Hanna 

A hármas szabály

  A hármas szabály

 

Egy tudományos kísérletben a kutató általában két csoporttal dolgozik: a kísérleti csoporttal és a kontrollal. A két csoport a lehető legjobban hasonlít egymásra, és ugyanolyan kezelésben részesülnek, egy dolgot kivéve: azt, amit vizsgálunk, hogy a tesztcsoporton lemérhessük, milyen változást okoz ez az egy tényező. Akármilyen változás lép is fel a két csoport között a kísérlet végén, azt nagyrészt az az egy dolog okozza, ami más volt: a változó.
A három, egymáshoz kapcsolódó dolgot szerepeltető népmesék is hasonló elven alapulnak. Az első rokon elhagyja az otthonát, találkozik a boszorkánnyal, de udvariatlan hozzá, és ezért kővé válik. A második elindul, szintén udvariatlan, és szintén pórul jár. A harmadik elmegy hazulról, megosztja ebédjét a boszorkánnyal, mire kap egy rakás aranyat, valami varázstárgyat és persze feleségül veheti a királykisasszonyt.
Felismered a mintázatot? Ez szerepel a Hamupipőkében, a házat építő három malac meséjében, a három medvében.

Mintázatok

Mintázatok

 

 

Az író minden történettel ígéretet tesz az olvasónak, amit jobb, ha megtart. Az ígéret legtöbbször kimondatlanul marad, máskor mintázaton keresztül nyilvánul meg. Amikor írás közben kiválasztod, mi történjen és mi nem, mivel foglalkozzanak a karaktereid, kiket szerepeltetsz, egyúttal mintázat is kialakul: ez adja fikcionális világod szabályait és kereteit. Az olvasó ezt a mintázatot nem feltétlenül veszi tudatos szinten észre, legalábbis először semmiképp; de ha gondosan irányítod és szabályozod, ez az, ami végső soron összetartja a történetet, és sokféleséggel és egységgel ruházza fel.

2013. október 18., péntek

A drámai modul

A drámai modul

 

A drámai modul egy olyan nagyobb jelenet, amelyet az olvasó előre lát és vár, akár félve, akár reménykedve. Szerepe, hogy kisebb tetőpontokat és megoldásokat kínáljanak a történeten belül.

Sok kezdő író nem mer elég biztos kézzel hozzányúlni a drámai modulokhoz. Inkább párbeszédet írnak, vagy kihagyják a jelenetet, és később visszautalnak a történtekre. Minden mást megpróbálnak, csak éppen a jelenetet nem írják meg. Ennek oka talán az, hogy a kezdők ösztönösen ráéreznek, hogy a drámai modulok a történet harmadik legfontosabb elemét alkotják a nyitás és a lezárás mellett. Sejtik, hogy a történet azon áll vagy bukik, milyen a megírandó jelenet, és egyszerűen nem bírják elviselni, hogy esetleg rosszul írják meg, félnek a kötelezettségtől.


A tét

A tét

 

A tét a legtöbb esetben élet, szerelem, vagy mindkettő. A kevésbé melodrámai fikcióban viszont például az önbecsülés, a megbékélés, az önmagunkhoz való hűség, egy ideál vagy egy kapcsolat forog kockán. A nehezebben megfogható, belső téteknek azonban legalább olyan fontosnak kell lenniük, mint azokban a történetekben, ahol a főszereplő pusztán fizikai és külső fenyegetésekkel néz szembe.
Az én halála szintén halál, bár a test tovább él. A belső haláltól éppúgy félni lehet és éppúgy küzdeni lehet és kell ellene. Ugyanígy van ez a szív halálával is – a képességgel az érzésre, ami más, mint egy kapcsolat vagy egy szeretett személy elvesztésétől való félelem. Ha valaki azzá válik, amit gyűlöl, kimondja a hazugságot vagy igazságot, amit soha nem lett volna szabad, az ugyanúgy veszélyes, mint töltött fegyverrel szembenézni, sőt, ha lehet, még veszélyesebb.
Akármi is a tét, legyen mindig élet-halál kérdése, akármit is jelent az élet és a halál a saját külön világodban. A tétnek pedig a nyitókrízistől kezdve a végkifejletig folyamatosan emelkednie kell. Ami a történet elején apró fenyegetésnek tűnt, az a könyv kontextusa, a karakterfejlődés és az egymásra épülő jelenetek útján a történet végére olyan meghatározó veszéllyé kell, hogy váljon, amit az olvasó aztán mélyen megérez.


Jegyzet: Hanna

Forrás: Ansen Dibell: Plot

A tetőpont - Regény vs. novella

A tetőpont - Regény vs. novella

 

Van egy jelenet a fikcióban, amelyet mindenképpen dramatizálnod kell. Ez a tetőpont.
Ebben nincsen választásod. A nem nyílt színen történő végkifejlet frusztráló és kiábrándító az olvasók számára (a novellák másként működnek, mindjárt szót is ejtünk róluk). A végkifejletet regénynél nem lehet lezavarni néhány bekezdésben. Ez az a pont, ami felé háromszáz oldalon haladtál; az olvasó, aki szintén háromszáz oldalnyi olvasóidőt ölt a regényedbe, szintén személyesen akar tanúja lenni a leszámolásnak, méghozzá ki szeretné élvezni.


Szerkezettípusok

Szerkezettípusok

 

Ezeket elsősorban regényekben lehet megfigyelni, mivel a novellák rendszerint túl rövidek, hogy teljes szerkezet kialakuljon bennük. A formális szerkezettípusok abban segítenek, hogy az olvasó a szerkezet felismerésével jobban tudja követni a történet fonalát, és ne zavarodjon össze akkor sem, ha mondjuk egy hétre leteszi a könyvet. A szerkezeti minta az a terv, amely szerint a regényben a jeleneteket bemutatod. Nem szabja meg, mik legyenek a jelenetekben, de segít az olvasónak megérezni a történet apályait és dagályait.
    Az írónak is segít, mert a szerkezettípus segítségével jobban el tudod helyezni a jeleneteket. Négy gyakori szerkezettípust sorolunk fel, mindegyiknek megvannak az előnyei és hátrányai.


Motiváció

Motiváció

 

Kétfajta motiváció létezik, és mindkettő másmilyen írói stratégiát követel.

Az első csoportba a könnyen megérthető motivációk tartoznak. Az olvasó ezeket könnyen felfogja, mert hasonló helyzetben nagy valószínűséggel ő is ugyanúgy reagálna. Éppen ezért az írónak nem kell túl sokat időznie a kifejtésén. Mindenki megérti, hogy egy anya hajlandó az életét kockáztatni a gyermekéért, vagy hogy egy nő, akinek a vőlegényét a húga csábította el, nem szívesen megy el az esküvőjükre. Ilyen esetekben elég röviden megerősítened, hogy a karakterek valóban olyanok, mint ahogy az olvasók várják. Egy-két bekezdés többnyire elég.


A sci-fi és fantasy írások tipikus hibái

A sci-fi és fantasy írások tipikus hibái

 írta: Orson Scott Card


A SZTORI HIBÁI:
Álszituációk:
- "mi a szösz?" sztori - a helyzet nincs elég nyomatékosan ábrázolva ahhoz, hogy az olvasót érdekelje: megoldódik-e a probléma vagy sem
- a szituáció túl könnyen megoldódik, unalmas
- félreértés (ha a karakterek leülnének, és egyszerűen megbeszélnék a dolgokat, akkor nem lenne történet)
- erőltetett sztori (a főhős a jó tanácsok vagy saját meggyőződése ellenére valami hülyeséget csinál, csak azért, hogy legyen egy történet)
indítás rossz időzítése:
- túl későn indul(az írónak vagy utólagosan kell felvilágosítást adnia, vagy az olvasó nem fogja érteni, mi történik)
- túl korai indítás (az író túl sok időt tölt el azzal, hogy felvázolja a szituációt és meghatározza a célokat, és csak untatja az olvasót)


Variációk nyitásra

Variációk nyitásra: Hamupipőke ötször

 

Minden fikcióban ötféle narrációtípus segítségével oszthatod meg az olvasóval az információt, ezek a következők: párbeszéd, leírás, cselekvés, gondolatok és kifejtés. Egyes írók egyik eszközre jobban hagyatkoznak másoknál. Hemingway például erősen a párbeszédre épít, míg a romantikus írók hosszú leírásokat produkálnak a szereplőik külsejéről és ruházatáról. A teljes történetben valószínűleg mind az öt narrációs típus megjelenik, de a nyitást leggyakrabban az egyik ezek közül uralja el.


Információadagolás

Információadagolás

 

Az információadagolás képbe hoz a háttérrel kapcsolatban, elmagyarázza, kik ezek az emberek, és hogyan kerültek ide. Óhatatlanul is lelassítja majd a történetet. A kérdés az, hogy mennyire. Ennek eldöntésére létezik az úszómedence-elmélet. Az írás fölépítése olyan, mintha elrúgnád magadat egy úszómedence falától. Minél erősebb és nagyobb az első rúgás, annál tovább siklasz majd keresztül a vízen. Ha a nyitójeleneted elég erős, az olvasód nem fogja bánni, hogy keresztül kell siklania az egyáltalán nem drámai információadagoláson. Még talán örül is a lassításnak, mert az kontrasztot képez az első jelenet dinamizmusával. Nagyon fárasztó tud lenni, ha folyton pukkan a tűzijáték.


Nyitójelenet

Nyitójelenet

 

Tegyük fel, hogy szerkesztő vagy. Van előtted egy hatalmas halom novella és egy még nagyobb halom első regény. Két órán belül értekezleted van, három embert vissza kell hívnod, és van valami gond a grafikussal, amit meg kéne oldani. Fölveszed az első kéziratot, és nekiállsz olvasni. Meddig jutsz, mielőtt eldöntöd, hogy végigolvasod-e, vagy máris mehet a válaszborítékba az elutasító formalevéllel együtt?
Vegyük ugyanakkor az írót. Te, az író, keményen és sokat dolgoztál a műveden, s reménykedsz a megjelenésben. Számodra fontos a kézirat. Egy ideális világban a szerkesztő ugyanannyi figyelmet fordít az írásodra, mint te, és nem zavarja meg semmi az olvasást.
Azonban nem ideális világban élünk, és novella esetén mintegy három bekezdés, regény esetén pedig három oldal áll a rendelkezésedre, hogy annyira megragadd a szerkesztő figyelmét, hogy végül befejezze a történeted.

2013. október 17., csütörtök

Hogyan teszteld az ötleteidet?

Hogyan teszteld az ötleteidet?



A legtöbb írónak több ötlete van, mint amennyivel kezdeni tud valamit. Egy csomó minden történt veled életed során, az újságok és híradók kifogyhatatlan ötletforrással szolgálnak, sőt, miután egy ideje írsz, az emberek elkezdik rád erőszakolni a saját történeteiket, hogy írd meg helyettük őket. Truman Capote egy újsághír alapján kezdett bele Hidegvérrel című dokumentumregényébe, Mary Shelley egy álmát örökítette meg a Frankensteinben. Mindenhol ötletek hevernek, a problémát nem is a megtalálásuk jelenti, sokkal inkább az, hogy az ötlettöredékek között megtaláld egy épkézláb történet magvát, méghozzá olyan történetét, amely érdekel téged, és amelyet el szeretnél mesélni.
Négy kérdés van, amit fel kell tenned, valahányszor egy új történetötlet felmerül, hogy eldönthesd, készen áll-e arra, hogy komolyabban foglalkozz vele, vagy még érlelned kell.


Kikapcsolódás

Kikapcsolódás

 

Ha elég sokáig egyedül hagynak minket és megtiltják, hogy olvassunk, hamarosan elkezdünk magunkban beszélni. Ezért pihenj egyedül, állj ellen az olvasás kényszerének és annak, hogy fölhívj valakit, ha a feszültség már túl nagy lenne: ez oda fog vezetni, hogy megszaporodnak belső monológjaid. Eltervezed, kinek mit fogsz mondani, szóban tanácsot adsz saját magadnak, egy történet cselekményén gondolkodsz – vagyis ha íráshoz akarsz kikapcsolódni, szavak nélkül szórakozz. Színház helyett hallgass meg egy szimfonikus koncertet, menj sétálni, ülj ki egy parkba. Egy jó könyv, film vagy darab ugyanis nem csak elvonja a figyelmedet az írásról, de a hangulatodon is változtat, így másként ülsz le írni, mint ahogy felálltál az asztal mellől.
A legtöbb írónak van valamilyen „néma” kikapcsolódási lehetősége (lovaglás, kirándulás, kötögetés, festegetés, vagy pl. Agatha Christie esetében a házimunka segített).


Tanulj meg látni

Tanulj meg látni

Dorothea Brande tanácsai

A zseni ugyanolyan éberen közlekedik a világban, ahogy a gyermek csodálkozik rá. Sokan a kamaszkor után lassan elvesztik a képességüket, hogy tartósan nyitott szemmel járjanak-keljenek, és lassan belesüppednek a megszokásokba. Sokan teljesen csak a saját világukkal foglalkoznak, és csak a legkülönösebb események képesek kirángatni őket megszokásaik közül (katasztrófák, balesetek, szokatlan történések). Ez a közömbösség valódi veszedelem az író számára. Ha egy író nem készül fel arra, hogy nap mint nap befogadja az új érzéseket, eseményeket, mindig vissza fog nyúlni a múltba alapanyagért, és újra meg újra gyerekkora élményeit írja meg.


Önelemzés

  Önelemzés


Ha sikerült elvégezned a két első gyakorlatot – képes vagy kora reggel és saját magaddal kötött megállapodás keretében írni –, nagy utat tettél meg az íróvá válás felé. Szert tettél a folyékony írás képességére, és valamekkora önfegyelemre, márpedig mindkettőre szükséged lesz.
Most pedig itt az ideje, hogy a gyakorlatok során termelt rengeteg anyagot átnézd. Legjobb, ha eddig bele sem pillantottál az írásaidba. Amíg a könnyed írásra és a fegyelemre szoktatod magadat, minél ritkábban nézed át kritikusan a munkádat, annál jobb. Most azonban sok mindent tanulhatsz a pötyögéseidből.


Két gyakorlat

Két gyakorlat

 

Miután sikerült beazonosítani a legfontosabb problémákat, Brande két kezdő gyakorlatot kínál a tudatalatti felszabadítására és a "kézzár" feloldására:


Legfontosabb problémák

Legfontosabb problémák

Vendégcikk Dorothea Brande: Becoming a Writer könyve alapján

Az írók legfontosabb problémái nem írástechnikával kapcsolatosak – azok csak később merülnek fel, mivel el kell jutni addig, hogy egyáltalán legyen csiszolnivaló alapanyag. A legfontosabb problémák a következők:


2013. október 15., kedd

Kezdet

Az oldal a boncnok.freeblog.hu új oldala. A freeblog leállása miatt átmentjük az anyagokat. És később - reményeink szerint - új cikkek is kikerülnek.

Az eredeti Boncnok 2005-ben indult, és cikkírói voltak: