2013. október 18., péntek

A drámai modul

A drámai modul

 

A drámai modul egy olyan nagyobb jelenet, amelyet az olvasó előre lát és vár, akár félve, akár reménykedve. Szerepe, hogy kisebb tetőpontokat és megoldásokat kínáljanak a történeten belül.

Sok kezdő író nem mer elég biztos kézzel hozzányúlni a drámai modulokhoz. Inkább párbeszédet írnak, vagy kihagyják a jelenetet, és később visszautalnak a történtekre. Minden mást megpróbálnak, csak éppen a jelenetet nem írják meg. Ennek oka talán az, hogy a kezdők ösztönösen ráéreznek, hogy a drámai modulok a történet harmadik legfontosabb elemét alkotják a nyitás és a lezárás mellett. Sejtik, hogy a történet azon áll vagy bukik, milyen a megírandó jelenet, és egyszerűen nem bírják elviselni, hogy esetleg rosszul írják meg, félnek a kötelezettségtől.



A drámai modulokat muszáj felvállalni. Különösen akkor írd meg őket, ha félsz tőlük. Ha úgy látod, hogy a történet például egy nagy szakítás felé halad, akkor mutasd meg, hogyan halmozódnak fel a sértett érzelmek, utána robbantsd ki ezeket. A jelenetre kerüljön sor egy bulin vagy egy vasútállomáson, valahol, ahol a szereplők nem tudnak kihátrálni a szituációból, amíg mindent egymás fejéhez nem vágtak. A helyszínt használd a cselekmény erősítésére vagy kontrasztjaként! Írd meg a jelenetet, aztán csiszold, amíg nem érzed majdnem tökéletesnek. A megírás persze nem túlírást jelent! Akármi is a drámai modul, mindent hozz ki belőle, amit lehet, hogy kiragyogjon a többi jelenet közül.

A drámai modul nem lehet akármilyen jelenet. Egy hosszabb regényben mintegy tucatnyi drámai modul van; egy tömörebb könyvben talán hat vagy hét. Novellában három (kezdet, közép és vég) vagy egy. Ezek a drámai modulok a történeted legjobb részei; az olvasó akkor is emlékezni fog ezekre, ha a feszültségkeltésre, kifejtésre és átmenetekre már rég nem. Ezek azok a pontok, ahol a cselekmény krízisbe fordul.

Hosszabb fikciókban a jelenetek és drámai modulok egymásra épülnek. A hatásuk nem izolált, hanem összegződik, és ez adja a történet lendületét és tempóját. Minden drámai modul legalább részben eredjen a korábbi modulból, legyen annak következménye. A hatásai ugyanakkor kihatnak a későbbi eseményekre. Ha az éppen megírt drámai modult lépcsőfokként használod a következő felé, akkor megteremtheted a történeted egységét, az érzést, hogy minden része a történetnek szükséges és kapcsolódik a többihez. A drámai modul hatása akkor a legnagyobb, ha több különböző hosszúságú, de viszonylag rövid és feszes jelenet előzi meg, ezért, amikor a drámai modulra kerül a sor, az olvasó örömmel fogadja a hosszabb, tartalmasabb jelenetet.

Ha a drámai modulod katasztrófa, választhatsz – a bevezető jelenetek lehetnek vidámak, reményteljesek vagy nyugodtak (a gyanakvó olvasók persze ilyenkor is a legrosszabbat várják), vagy pedig egyre nyugtalanítóbbak. Ez esetben a jelenet nem csupán a karakterek legrosszabb félelmeinek igazolása, hanem túlmegy mindenen, amit csak elképzeltek. (A félelmek egyszerű igazolása csekély drámai értékkel bír, ha azonban a dolgok még rosszabbra fordulnak, mint vártad, egészen új távlatok nyílnak meg előtted.) Ha azonban a nagyjeleneted csodás és boldog lesz, a bevezetés legyen a lehető legsötétebb. A tartós éljenzés és édibédizés megfekszi az ember gyomrát. Egy csipet keserűség ízt ad a történetnek és segít elűzni a banalitást.

Az, hogy miként folytatod a történetet a drámai modul után, legalább olyan fontos, mint hogy miként vezeted föl. A drámai modul következményének számítania kell, és ennek megmutatására mind a narrációban, mind az érzelmekben hely szükségeltetik. A nagyjelenet után a történet változzon meg, a karaktereket jelentősen befolyásolja, ami történt. Ha minden megy a régiben, a drámai modul csak hűhó lesz semmiért – üres, irreleváns és csalódást keltő, mindegy, milyen jól van megírva, vagy önmagában mennyire drámai. A kríziseket nem véletlenül nevezzük fordulópontoknak is.

Jegyzet: Hanna


Forrás: Ansen Dibell: Plot