2013. október 21., hétfő

Cselekményszövésben gyakran ejtett hibák

Cselekményszövésben gyakran ejtett hibák

 

1. Tünet: A történetszál elkalandozik, nem lyukad ki sehová.
Diagnózis: A szerző úgy kezdte el a történetet, hogy nem volt határozott elképzelése arról, merre akar haladni.
Megoldás: A központi karakternek adj erősebb motivációt és nehezítsd meg a dolgát. Írd újra a történetet anélkül, hogy a régibe belepillantanál. 


 
 2. Tünet: A történet zavaros, túl sok a karakter, túl sok minden történik.
Diagnózis: A szerző nem döntötte el, kinek a történetét meséli el, vagy nem találta meg a módját, hogy a narrációt a központi karakterre fókuszálja.
Megoldás: Három-négy főre csökkentsd a főbb karakterek számát. Dolgozd ki újra a cselekményt és írd újra a novellát! 

3. Tünet: A cselekmény teljesnek tűnik, de a novella céltalannak érződik.
Diagnózis: A szerző elfelejtette, hogy a fő karaktereknek érdekelnie kell az olvasót, és számítania kell annak, mi történik velük. Az efféle sztorikat főleg fiatalok (és férfiak) írják, akik azt hiszik, hogy a cselekmény minden, amire szükségük van a megjelenéshez. Még a cselekményközpontú fikcióban is fontosabbak a karakterek, mint a cselekmény.
Megoldás: Ez nem a cselekmény problémája. Menj vissza a karakterekhez és építkezz onnan!

4. Tünet: A befejezés csalódást keltő.
Diagnózis: (1) A szerző nem tévesztette meg az olvasót, és a befejezés azért okoz csalódást, mert nyilvánvaló; vagy (2) a szerző nem tervezte meg a befejezést, remélte, hogy valami majd csak eszébe jut, és végül egy erőtlen és nem logikus befejezést talált.
Megoldás: Nem csak a befejezést kell megjavítani; menj vissza az elejére és dolgozd ki újra a cselekményt! 

Jegyzet: Hanna 


Damon Knight: Crating Short Fiction című könyvéből