2013. október 17., csütörtök

Kikapcsolódás

Kikapcsolódás

 

Ha elég sokáig egyedül hagynak minket és megtiltják, hogy olvassunk, hamarosan elkezdünk magunkban beszélni. Ezért pihenj egyedül, állj ellen az olvasás kényszerének és annak, hogy fölhívj valakit, ha a feszültség már túl nagy lenne: ez oda fog vezetni, hogy megszaporodnak belső monológjaid. Eltervezed, kinek mit fogsz mondani, szóban tanácsot adsz saját magadnak, egy történet cselekményén gondolkodsz – vagyis ha íráshoz akarsz kikapcsolódni, szavak nélkül szórakozz. Színház helyett hallgass meg egy szimfonikus koncertet, menj sétálni, ülj ki egy parkba. Egy jó könyv, film vagy darab ugyanis nem csak elvonja a figyelmedet az írásról, de a hangulatodon is változtat, így másként ülsz le írni, mint ahogy felálltál az asztal mellől.
A legtöbb írónak van valamilyen „néma” kikapcsolódási lehetősége (lovaglás, kirándulás, kötögetés, festegetés, vagy pl. Agatha Christie esetében a házimunka segített).



A géniusz szabadjára engedése gyakran magától bekövetkezik. Az írók gyakran „belelendülésről” beszélnek, vagy egy rég eltemetett ötlet újból, megváltozva fölmerül bennük – ezek mind ilyen jelenségek, de olyan nehéz körülírni őket, hogy a kezdő írók néha úgy vélik: a befutott írók azért nem beszélnek róla, mert valami titkot rejtegetnek.
Persze szó sincsen összeesküvésről. Általában az ötletek villámcsapásszerűen érkeznek, a történet lényegi részével együtt, ezt követi az intenzív ötletelési, ábrándozási szakasz, majd a kikapcsolódás – lovaglás, kártyázás, kötögetés, séta. Ezen utóbbiaknak a lényege három szóban összefoglalható: ritmus, monotónia, szótlanság. Ez a kulcs.
Válassz ki egy bármilyen történetet; lényegtelen, mennyire dolgoztad ki eddig az ötletedet. Találd ki a főbb cselekményt és a fontosabb szereplőket, keress egy fő konfliktust. Nem kell erődet megfeszítve töprengened rajta, csak könnyedén fuss végig az egészen, utána menj el egy hosszú sétára. Közben gondolkozz a történeten, de úgy, mint történeten, és ne azon, hogy miként fogod megírni, vagy milyen technikát szeretnél használni ehhez vagy ahhoz a hatáshoz. Ne hagyd, hogy bármi elvonja a figyelmedet. Amikor visszaérsz a kiindulási pontra, úgy gondolj a történet végére, mintha egy könyvben olvasnád, amit most félreteszel.
Fürödj meg (továbbra is csak felszínesen gondolkozz), aztán menj be a szobába, tekerd le a fényerőt, és feküdj le vagy ülj egy kényelmes székbe. Miután kényelmesen elhelyezkedtél, ne mozogj, és az elmédet is csendesítsd el. Ez nem fog sokáig menni. Egy idő után ellenállhatatlan kényszer tör majd rád, hogy felállj és csinálj valamit. Azonnal engedelmeskedj a késztetésnek: olyan állapotba kerülsz, hogy semmi más nem lesz fontos, csak az írás, és a külvilág másodlagossá válik a történeted világához képest. Most pedig kezdj el írni. Ez az állapot, amit előidéztél, az a fél-önkívület, amelyben a művészek legkönnyebben alkotnak.
Az, hogy milyen jó lesz a végeredmény, rajtad múlik, milyen tapasztalataid vannak, ez mennyire egyezik az olvasók tapasztalásaival, milyen füled van a ritmushoz, mennyit tanultál az írástechnikáról. De ha elvégezted a gyakorlatokat, egy kerek történetet fogsz összehozni. Nyilván lesznek hibái, de ezeket kijavíthatod. Mindent előkészítettél ahhoz, hogy a tehetséged szabadon működhessen.

jegyzet: Hanna