2013. október 17., csütörtök

Önelemzés

  Önelemzés


Ha sikerült elvégezned a két első gyakorlatot – képes vagy kora reggel és saját magaddal kötött megállapodás keretében írni –, nagy utat tettél meg az íróvá válás felé. Szert tettél a folyékony írás képességére, és valamekkora önfegyelemre, márpedig mindkettőre szükséged lesz.
Most pedig itt az ideje, hogy a gyakorlatok során termelt rengeteg anyagot átnézd. Legjobb, ha eddig bele sem pillantottál az írásaidba. Amíg a könnyed írásra és a fegyelemre szoktatod magadat, minél ritkábban nézed át kritikusan a munkádat, annál jobb. Most azonban sok mindent tanulhatsz a pötyögéseidből.



 Az egyik utasítás a reggeli gyakorlattal kapcsolatban az volt, hogy egy szót se olvass, mielőtt leülsz írni, és ha lehet, ne is beszélj. Az oka: mindannyian szavak között élünk, és az írók különösen fogékonyak mások szavaira. Tudat alatt is befolyásolhatja őket egy nagyra becsült szerző stílusa, holott a cél, hogy a saját hangjukra rátaláljanak. Legkönnyebben úgy kerülhető el a majmolás csábítása, ha az ember fölfedezi saját erényeit és stílusát.

Vedd elő tehát azokat a töredékeket, amelyeket a gyakorlat során leírtál magadnak. Első kérdés: mit írsz, mi az első dolog, ami az eszedbe ötlik, ha írni kezdesz? Úgy olvasd át az anyagot, mintha egy vadidegené lenne, ne foglalkozz azzal, hogy mást írtál, mint szerettél volna, és ne nyafogj, hogy béna lett. Keresd inkább a visszatérő ötleteket, ismétléseket, gyakori írástechnikai megoldásokat. Ezek mutatják meg, mihez van természetes affinitásod, bár nem muszáj később pont ezekre erősítened. Más stílusokban is kipróbálhatod magadat, és meglehet, hogy sikerrel; de a vizsgálat feltárja, mi a legerősebb oldalad.
Aki az éjszakai álmokat jegyzi le, vagy egy komplett anekdotát vagy párbeszédet ír a reggeli gyakorlat során, az többnyire novellista lesz, míg a mélyebb karakterelemzések, lelki mélyfúrások, az ugyanolyan konfliktussal szembesülő eltérő karakterek regényíróra utalnak. A gyakorlatok során produkált írások másik haszna: kiegészíthetők vagy fölhasználhatók más írásokban

Önelemzés

Mostanra már felületes véleményt alkottál írói oldaladról. Bármennyire is homályos még a kép, már most fölismerheted azokat a pontokat, amelyekre összpontosítva javíthatsz az írásodon, vagy amelyek segítenek a természetes és gördülékeny fogalmazásban.
Próbáld megragadni azokat a pontokat, amelyek a gyengéid, és elemezd ki azokat, majd keress megoldást a kijavításukra. Ha nem vagy biztos abban, miért érzel bizonyos részeket erőltetettnek vagy rossznak, mutasd meg az írásodat valakinek, akinek az értékítéletében megbízol, és kérd ki az ő véleményét is. De mindenképpen próbáld meg először magad elemezni a szöveget – nem lesz mindig melletted egy éles szemű olvasó, és a szerkesztő sem a vállad fölött áthajolva fogja olvasni a szöveget. Minél többet tudsz saját magad javítani magadon, annál jobb.
Vizsgáld meg az összes olyan pontot, amellyel kapcsolatban kételyek merültek fel benned. Túl sok rövid mondatot használsz? Túl sok felkiáltójelet? A szókincsed elég nagy, vagy inkább szerény? Kerülöd az érzelmek leírását? Túlteng a köpenylobogás?
A megoldás – a tudatos szerkesztésen túl – az olvasnivaló megválasztása. Minden írónak van „ellenszere”. Aki túl visszafogott, olvasson Swinburne-t és Carlyle-t. Ha unalmasan írsz, olvass Chestertont, és így tovább. Miután kielemezted a saját írásodat, és belőtted a saját stílusodat, olvass olyan íróktól, akik tőled gyökeresen eltérő módon írnak, és ugyanakkor hanyagold azokat, akik rendes körülmények között vonzanának! Ezután próbálj meg összefüggést találni az előző napi tevékenységeid és a reggeli írások között. Mit csináltál megelőző napon, amitől unalmas/érdekes, jó/rossz lehetett a végeredmény? Barátok közt voltál, vagy moziba, színházba mentél? Ha van az előző napi tevékenységnek jótékony hatása az írásodra, jegyezd meg, mi volt az, ami segített!

jegyzet: Hanna