2013. október 19., szombat

Hogyan kezeld a kritikákat?

Hogyan kezeld a kritikákat?

 

írta: Rich Hamper 


(Segítség írói műhelyek kritikáihoz)
A kritizálás kritikus és író számára egyaránt kemény falat. A kritizálás élményét gyakran nem maga a kritika tartalma teszi tönkre, hanem ahogy előadják. Nézzük meg, milyen a kritika a kritikus illetve az író szemszögéből, és lássuk, mit tehetünk, hogy mindkét fél pozitív tapasztalatként értékelje! Vegyük először a kritizálást…
 
A KRITIKUS SZEMSZÖGÉBŐL
 
Itt az idő, hogy leüljél, és komoly véleményt mondjál egy másik író novellájáról. A tenyered máris izzad. A félelemtől jeges borzongás fut végig a gerinceden. Az jár a fejedben, vajon van-e annyi diplomáciai érzéked, hogy “jó” kritikát írjál. Attól félsz, hogy megsérted az író érzéseit, vagy úgy érzed, nem vagy eléggé kompetens, hogy jól kritizálj… vagy mindkettő. Azt kérdezed magadtól, hogy milyen egy jó kritika? Rájössz, hogy tulajdonképpen fogalmad sincs, ami még egy lapáttal rátesz a rossz érzéseidre. Nyugodj meg! Végy mély lélegzetet, és olvass tovább. Egy kis szerencsével, mire ennek a szövegnek a végére érsz, sokkal jobban fogod magadat érezni… és ügyesen le tudod kezelni a kritizálást is, anélkül, hogy elidegenítenéd magadtól az írót (függetlenül attól, hogy találkoztál-e már vele személyesen).
 
Beszéljünk először arról, miért írsz kritikát. A kritikák a legjobb visszajelzések, amikből az írók megtudhatják, hol keressék a hibákat az írásaikban, és hogyan fejlesszék íráskészségüket. Amikor kritizálsz, akkor egy másik írónak segítesz feljavítani a történetét. Közelebb segíted ahhoz, hogy kiadhassák azt, amit ír.
 
Te is jól jársz. A kritizálás nagyon jó alkalom, hogy a szerkesztői készségeidet fejleszd. Ez nagyon fontos, ha valaha is publikálni szeretnéd a saját műveidet. Vagyis amikor kritikát írsz, nemcsak az írónak segítesz, hanem magadnak is. Mind a ketten hasznot húztok belőle.
 
Teljesen természetes, hogy szeretnéd elkerülni a túlságosan negatív kritikákat, nehogy megsértsd az író érzéseit. Azonban nem a kritika negatív tartalma miatt kell aggódnod; arra kell vigyáznod, hogy hogyan tálalod. Ne felejtsd el, hogy az íróknak nem a kritika pozitív vagy negatív tartalma okoz fájdalmat, hanem a leereszkedés, az ellenségesség, a szarkazmus, a gúnyolódás és a többi csúnyaság, ami előtör, amint a kritikus megpróbálja magát érthetővé tenni az író számára. A benyomás, amit a szavak keltenek. Ne felejtsd el, hogy a kritizálás nem játék, és nem "legyőzni" akarod az írót. Segíteni próbálsz neki. Ezért, ha el akarod kerülni, hogy valakit akaratlanul is megbánts, olyan kritikát írj, amilyet mástól is várnál.
 
Beszéljünk a kritikák negatív tartalmáról. Ha egy író kritizálásra bocsátott egy novellát vagy regényrészletet, akkor fel kell készülnie a kritikákra. Az írók, különösen, ha már régóta írnak, nagy figyelmet fektetnek a negatív visszajelzésekre. A dicséret is jó, de a negatív kritika létfontosságú.
 
Az írónak meg kell tudnia, hol hibázott az íráskor, hogy kijavíthassa. Ehhez pedig az kell, hogy valaki az összes hibára rámutasson. De ne csak azt mondd meg az írónak, hogy mik a hibái, hanem tégy javaslatokat a talált problémák kijavítására. Lehet, hogy az író nem fog mindenben egyetérteni veled, de ha építően állsz hozzá a kritizáláshoz, valamit biztosan kapni fog.
 
Nem érzed úgy, hogy alkalmas vagy a kritizáláshoz? Pedig az vagy – mindegy, hogy te esetleg az ellenkezőjét gondolod. Valamennyien sok könyvet és novellát olvastunk, vagyis mindannyian Tapasztalt Olvasók vagyunk. A Tapasztalt Olvasó reakciói nagyon fontosak az író számára. te is egyfajta olvasói réteget képviselsz, és jogod van megmondani az írónak, hogy mi tetszett a művében és mi nem. Azt ugye tudod, hogy mit szeretsz egy történetben? Akkor mondd meg az írónak, mennyire felel meg az ő műve az "elvárásaidnak"! Ez a fajta visszajelzés nagyon értékes az író számára.
 
Hogyan fogjál hozzá a kritizáláshoz? Többféleképpen is nekiláthatsz. A metódus attól függ, hogy melyiket érzed kényelmesebbnek. Sokan először elolvassák a művet, majd a végén egyszerre kritizálnak. Mások többször is átfutják a művet: először csak azért, hogy egy általános benyomást szerezzenek, aztán a további átolvasások során a részletekre is kitérnek. Próbáld ki a két módszert! Figyeld meg, melyik működik jobban nálad!
 
Miből áll egy jó kritika? A legjobb, ha az ember a szendvics-módszert alkalmazza. Kezdjél a mű pozitív benyomásaival, ezután írd le a negatívumokat, majd fejezd be néhány dicsérő szóval. Utána menj vissza az elejére, és a negatív részeket tűzdeld meg olyan pozitívumokkal, amik az író történetében vagy technikájában különösen megtetszettek. Így a kritika jó hangulattal indít, később is fenntartja az egyensúlyt, majd kellemes kicsengéssel zár. A legtöbb írónak tetszik ez a megközelítés.
 
Ha ezt a technikát alkalmazod, itt van néhány tipp, hogyan készítsd el a negatív "husit" a "kritikaszendvicsbe"
 
 
I. Írd le az általános benyomásaidat az író művéről.
A. Általánosságban véve bejött neked a novella vagy regényrészlet?
span> Pontosan mi nem tetszett?
B. Élvezted a történetet? Szeretnél többet olvasni?
C. Ha novelláról van szó, akkor az író megfelelt az elvárásaidnak?
D. Ha regényrészletről van szó, foglald össze az író számára, mit vársz a történettől, hogyan oldódnak meg szerinted a rejtélyek, a konfliktusok, hogyan változnak meg a karakterek. Ebből az író tudni fogja, hogy eltalálta-e az ízlésedet.
 
II. Jellemezd a történet indítását (kivéve, ha regényrészletről van szó)!
 
A. Az elején nyilvánvaló volt számodra, merre megy tovább a történet?
B. Elültette-e benned a vágyat, hogy tovább olvass
 
Jellemezd a történetet/eseményeket!
 
A. Hogyan tetszik neked az író története? Tetszett? Magával sodort a történet? Ha nem, miért nem?
B. Volt-e olyan érzésed, hogy a történetnek van valami célja (t.i. volt-e olyan érzésed, hogy az egyik főszereplő megpróbál elérni valamit?)? Vagy nem volt az írásnak célja?
C. Hihető volt a történet? Képes voltál félretenni a hitetlenségedet, vagy volt olyan zavaró részlet, amitől legszívesebben földhöz vágtad volna az írást? Ha igen, mi volt ez a részlet?
 
IV. Jellemezd a történet végét (kivéve, ha regényrészletről van szó)!
 
A. Nem volt túl hirtelen vagy elkapkodott?
B. Megoldódott az összes konfliktus, aminek kellett volna?
C. Volt katarzis?
V. Jellemezd a karaktereket és a megformálásukat!
 
A. Könnyen beazonosítottad a főhőst?
B. Az ellenlábasa méltó ellenfél volt?
C. Voltak papírízű és szürke karakterek?
D. Hihetőek voltak a karakterek?
E. Érdekelt, hogy mi történik a főszereplőkkel vagy a többiekkel?
 
VI. Jellemezd a párbeszédeket és a dialektusokat!
 
A. Elégedett voltál a párbeszédekkel? Mi zavart bennük?
B. Használt az író dialektusokat? Tetszett, vagy már sok volt?
C. Vontatottak voltak-e a párbeszédek?
D. Nem volt túl sok a "mondta"?
E. Minden karakternek volt saját hangja? Melyiknek nem volt?
VII. Jellemezd a történet hátterét!
 
A. A leíró részek hossza túl nagy volt, túl kicsi, vagy pont megfelelő?
B. Az író elég részletet adott meg, vagy túl sok vagy túl kevés lírást adott a helyszínekről és az eseményekről?
C. A leíró részek megteremtették és erősítették-e a hangulatot?
D. A helyszínek valódinak tűntek?
 
VIII. Jellemezd a történet menetét és tempóját!
 
A. Megfelelő volt-e a novella vagy regényrészlet tempója? Gördülékeny volt? Nem volt túl feszes a tempó? Nem volt túl lassú?
B. Jól kezelte-e az író a bekezdéseket? A hosszú bekezdések lassítják a tempót. A rövidek felgyorsítják.
 
IX. Jellemezd a nézőpontváltásokat és az írói túlkapásokat!
 
A. Mutasd meg az írónak, hol van egyszerre több nézőpont! Hacsak nincsen egy mindentudó, E/3 mesélő, a bekezdéseken csiszolni kell
B. Mutasd meg az írónak, hol váltott át a karakter nézőpontjáról az írói nézőpontra (pl. a karakter külsejének leírása, amik adott körülmények között nem tudatosulnak a karakterben)!
C. Fűzz megjegyzéseket az "információdömpinghez"!
1. Hogyan kezeli az író az olvasó számára megértés szempontjából létfontosságú információk elhintését? Sikerült feltűnésmentesen végrehajtania a feladatot?
2. Nincs túl sok visszaemlékezés?
3. Nincs túl sok belső monológ?
4. Nincsenek hosszú, unalmas magyarázó részek?
5. Az információ elhintése nem zavarja meg vagy lassítja le a történetet?>
 
X. Jellemezd a pontosságot! – A történetben található "adatok" helyesek vagy hihetőek? A tudományos részek megfelelnek-e a tudásodnak? Hihetőek-e a párviadalok és harcok? Pontosak-e a földrajzi részek? A viselt ruházat megfelel-e annak, amit az adott korszakban hordtak?
 
XI. Következetesség – Az író végig következetes a történet részleteivel kapcsolatban? Ugyanolyan-e a karakter szemének színe az első fejezetben, mint a tizenkettedikben? A karakternek az első fejezetben ugyanannyi gyereke van-e, mint a történet közepén, és ha nem, megmagyarázza-e az író a különbség okát? Rendben van az idősorrend?
 
XII. Jellemezd a szóhasználatot!
 
A. Vannak-e szükségtelen szavak? (pl. "végső befejezés" vagy "nagyrabecsült mélyentisztelt")
B. Felfújt mondatok és kifejezések. Pl. "tulajdonképpen", "példának okáért" stb. Ezeket gyakran ki lehet váltani egy vagy két rövidebb szóval.
C. Felesleges mondatok és tagmondatok használata (két mondat, ami ugyanazt mondja el, csak más szavakkal).
D. Szükségtelen jelzők használata (pl. "majdnem", "nagyon").
 
XIII. Megjegyzések bármi mással kapcsolatban, ami elvesz a történet értékéből; pl. volt-e valami, amit zavarónak találtál?
 
XIV. Mellőzd a nyelvtan és a helyesírás részletes elemzését, kivéve, ha az író erre külön megkér! Csak a gyakrabban előforduló hibákat emeld ki, ahol biztos vagy a dolgodban, és ahol látszik, hogy az író komoly gondokkal küszködik!
 
XV. Tartózkodj a mű humoros kommentálásától! Te biztosan jól szórakozol, de szükségtelenül megbántod vele az írót.
 
 
Milyen formátumú legyen a kritika? Tök mindegy, amíg világos a mondanivalód. Egyesek idézik a történetnek azt a részét, amihez éppen megjegyzéseket fűznek, aztán közvetlenül alá gépelik a kritikájukat.
 
Egy fontos tanács: Ne próbáld átírni az író sztoriját! Az az övé. Neked csak az a feladatod, hogy megítéld, mennyire jól adta elő.
 
Most, hogy a kritikus szemszögével már végeztünk, nézzük meg a kritizálást…
 
 
AZ ÍRÓ SZEMSZÖGÉBŐL
 
Először is, lehet, hogy nem vagy biztos benne, hogy kritikát kérj-e a művedre. Egyfelől jó ötletnek tűnik. Másfelől viszont ijesztő élmény – egy kritikus csúnyán el tud bánni a novelláddal. Az egész helyzet kényelmetlenül érint. Mit teszel?
 
Hadd igazítsunk a szemléleteden!
 
A művedre adott kritikák nagyon fontos visszajelzéseket tartalmaznak. Miért van ezekre szükséged? Azért, hogy megtudd, mik a hibáid az írásban, nehogy egy szerkesztő ugyanezek miatt a hibák miatt dobja vissza a művedet Jobb most megtudni, mik ezek, mint később. Az írásról is sokat megtanulsz, és így a készségedet is fejlesztheted. Vagyis nagyon sokat nyerhetsz a tapasztalatból.
 
Felejtsd el az egódat! Az csak akkor kerül veszélybe, ha engeded. Az írásodra adott kritikák, nem személy szerint ellened szólnak. Úgy gondolod, hogy valaki rádsüti, hogy nem vagy írónak való? Ha igen, ne aggódj! Erre esély sincs. Bárki megtanulhat jól írni. Ha van benned lelkesedés, akkor sikerülni fog… és ki is fogják adni a művedet. Ahhoz, hogy író legyél, nem kell elvégezned a szépművészetit, vagy egy írókurzust. Csupán képesnek kell lenned arra, hogy a hibádból tanulj, mindegy, mennyit vétesz. Nálad van a siker kulcsa.
 
Mivel tudnod kell, mi a baj az írásoddal, hogy kijavíthasd, gondold át, milyen visszajelzés lenne a leghasznosabb a számodra? Nem a negatív kritika? Végtére is az efféle visszajelzések rámutatnak a hibáidra. A negatív kritika létfontosságú az írói siker szempontjából. A pozitív visszajelzés is jó, de nem igazán segít sikerre. Mindenestre, csak nyerhetsz azon, ha kritizálásra bocsátod a művedet. Tehát tedd meg
 
***
 
Rendben, végre beadtad a művedet, éppen megkaptad az első kritikádat, és nekilátnál elolvasni. Szeretnéd megtudni, mit gondolt a kritikus a történetedről. Kíváncsi vagy, mennyit kell átírni. Reméled, hogy a kritikus nem volt túl szigorú, nem cincálta szét teljesen az írásodat, és nem tett megjegyzéseket a szellemi színvonaladra. Abban reménykedsz, hogy kapsz pár hasznos tippet, ami alapján kijavíthatod a történetedet. Nézzük a kritikát, és lássuk, hogyan reagálsz rá.
 
Amikor kritikát olvasol, időnként védekezéssel reagálsz – noha tudod, hogy a negatív visszajelzések fontosak a sikerhez. Ez természetes érzés. Ne légy dühös! Ha az egyik kritikus kiszúr valamit a történetedben, és a kritikája nem hangzik meggyőzően, akkor ne változtass meg rögtön semmit ez alapján – hacsak nem kapsz hasonló visszajelzéseket másoktól is. Az utóbbi esetben viszont változtass a műveden, mert most már kapsz egy trendet, ami azt mutatja, hogy valamit ki kell javítanod.
 
Ne felejtsd el, hogy valószínűleg hosszú távú kapcsolatban vagy a kritikussal. Lehet, hogy fogtok még együtt dolgozni. Ő is tanul a kritizálásból, meg te is. Ezért ha a kritikus azt mondja, hogy a tudományos rész pontatlan, pedig te tudod, hogy nem az, udvariasan igazítsd helyre. Ha nem értesz egyet egy javaslattal, és van is rá okod, akkor közöld a kritikussal, hogy nem változtatsz azon, amit ő kiszúrt. Ha a kritikus meglepő módon reagál arra, amit írtál, kérdezd meg, hogyan kerülhetted volna el, hogy ezt a reakciót kiváltsad belőle. Beszélgess barátságosan a kritikussal! Hosszú távon nem fogod megbánni.
 
Ne felejtsd el azt sem, hogy a kritikus nem kényszerít arra, hogy olyan változtatásokat vigyél véghez a művedben, amihez nincs kedved. Ő csak javaslatokat tesz – saját korlátozott vagy kiterjedt írói tapasztalata alapján – és ezért a kapott kritikák minősége is változó lehet. A végső döntés, hogy mit változtatsz meg a történetedben, a tiéd. Felül kell bírálnod a kritikákat, és el kell döntened, melyik tűnik értelmesnek, és melyiket kell figyelmen kívül hagynod. A műved a tiéd. Csak ott változtass, ahol jogosnak érzed.
 
Miután az értelmesnek ítélt kritikák alapján módosítottál a műveden, jelezz vissza a kritikusodnak. Köszönd meg a munkáját, és mondd el neki, hogyan befolyásolta a kritikája az írásodat. Ezzel bezárul a kör, és a kritikusod is tanul és magabiztosabb lesz, ráadásul természetes kíváncsiságát is kielégíted. A kritikus rendszerint szeretné tudni, hogy sikerült-e pozitív hatást gyakorolnia a művedre.
 
Most, hogy az író szemszögével végeztünk, lássuk a kritizálást...
 
 
MINDKÉT FÉL SZEMSZÖGÉBŐL
 
Ha a kritizálásból kizárjuk a személyeskedést, csak a műre koncentrálunk, a szendvics-módszert használjuk, és úgy kritizálunk, ahogy kritikát várunk, a kritizálás mindkét fél számára hasznos élmény lehet. Barátságos párbeszéd esetén mindkét fél növeli a másik tudását, és talán éveken át pozitív hatást gyakorol a másik írói karrierjére. Az ilyen erőfeszítések eredménye jobb írás kevesebb fájdalom árán.  

Fordította: Hanna