2013. október 18., péntek

Információadagolás

Információadagolás

 

Az információadagolás képbe hoz a háttérrel kapcsolatban, elmagyarázza, kik ezek az emberek, és hogyan kerültek ide. Óhatatlanul is lelassítja majd a történetet. A kérdés az, hogy mennyire. Ennek eldöntésére létezik az úszómedence-elmélet. Az írás fölépítése olyan, mintha elrúgnád magadat egy úszómedence falától. Minél erősebb és nagyobb az első rúgás, annál tovább siklasz majd keresztül a vízen. Ha a nyitójeleneted elég erős, az olvasód nem fogja bánni, hogy keresztül kell siklania az egyáltalán nem drámai információadagoláson. Még talán örül is a lassításnak, mert az kontrasztot képez az első jelenet dinamizmusával. Nagyon fárasztó tud lenni, ha folyton pukkan a tűzijáték.


 

Már a történet elején el kell döntened, hogyan akarod közvetíteni a szükséges háttérinformációkat. Az információadagolás mindenképpen elszakad a cselekménytől, hogy információval lássa el az olvasót – elmond, nem megmutat. Éppen ezért nem annyira hatásos, mint a megmutatás, kevésbé drámai és eleven.



Felmerülhet a kérdés, hogy akkor viszont mi szükség van rá, miért nem marad meg az ember a jelenetek mellett? Megteheted ezt is, és sok novella így is működik. Egy csomó novella létezik, ahol egy-két mondatnál nincs több magyarázat, Hemingway stílusa például ilyen. De ha kihagyod az információadagolást, azzal gondok is felmerülnek. Egyrészt nem minden író szeretne úgy hangozni, mint Hemingway, és nem minden történetet lehet múlt és kontextus nélküli cselekvésre lebontani.



A jelenetek fókusza közel van. Minden azonnal történik, magyarázat nélkül. A jól kezelt információadagolás mélységet és perspektívát adhat a jelenetnek. Főleg hosszabb műnél lehet olyan a jelenetek puszta bámulása, mintha fordított távcsövön keresztül néznél egy meccset. Sok ugyan a mozgolódás, de a nagyobb, átfogó mozgásokat nehezebb követni.



Ha nincs információadagolás, egy-két mondatnál hosszabban nem írhatsz le senkit, nem ugorhatsz át érdektelen időintervallumokat, nem húzódhatsz hátra a zavaros történések után, hogy képet adj az olvasónak a motivációkról Semmit nem árulhatnál el a karakterek hátteréről vagy korábbi tapasztalatairól.



Még a legjobb jelenetekben is felmerülnek olyan problémák, amelyeket orvosolni kell. Még a drámának is szüksége van feloldásra, kontextusra és áttekintésre. Ezt pedig információadagolással érheted el.



A fikció gyakorlatilag egyensúly a jelenet és információk között. Nincs semmi, ami ilyen gazdaságosan elvégezné a feladatát, de ha rosszul használod, iszonyatosan könnyen kinyírhatod a saját történetedet.



Az információadagolás kezeléséhez az első dolog, amit fel kell ismerni, hogy kezelni kell. Miután ezt felismerted, nem fogod félbeszakítani a válsághelyzet leírását vagy a nyitást, hogy tökéletesen szükségtelen módon leírd hogyan ijesztette meg a főhőst gyerekkorában egy kutya, vagy hogy mi a gyilkosság helyszínéül szolgáló épület története.



Az olvasókat csak azután érdeklik a magyarázatok, hogy már kellőképpen fölkeltetted a kíváncsiságukat valamivel, amire magyarázatot várnak. A történet kezdetén először hajítsd ki az embereket a repülőgépből, aztán magyarázd csak el, hogy kerültek oda. Mutasd be a karaktert, mozgasd, keltse fel az olvasó érdeklődését. Csak utána oszd meg a hátterét, már ha muszáj egyáltalán.



A történet közepén az információadagolás megalapozhatja a később történő dolgokat, de mindig majdnem közvetlenül a történések előtt használd, különben nem releváns beékelésnek fog tűnni. Rossz esetben rosszul kezelt előrejelzésként működhet, egyértelmű utalásokat téve arra, mi következik. Ne tartozz a "de akkor még nem tudta, hogy…" típusú írók közé!



Íróként nem felelősséged a karakter minden traumáját, betegségét vagy kapcsolatát felsorolni. A helyszín történelméről sem kell kiselőadást tartanod. Csak azokat a fontos dolgokat magyarázd meg, amelyek annak a történetnek a megértéséhez éppen akkor szükségesek. A hangsúly a fontos dolgokon van. Ne mindent magyarázz meg!



Legyél szőrösszívű. Minden információnak legyen indoka a megjelenésre a történet adott pontján. Ne legyen hosszabb, mint feltétlenül szükséges, és minél hamarabb térj vissza a cselekményhez!



Információadagolás módozatai



Jelenetbe építés

Az információt közvetlenül beleépítheted a jelenetbe. Ha fontos, hogy a főszereplő egyszer már megházasodott, találj ki egy kelléket (elkésett üdvözlőlap egy extől), vagy egy rövid párbeszédet ("Anyu, apu eljön hétvégén?"), ami bemutatja a tényt, mégsem kell kimondanod. Minden jelenetedet próbáld többfunkcióssá tenni: mutass be és fejlessz tovább karaktereket, vidd előre a cselekményt, és szolgáltasd az olvasónak az éppen szükséges hátteret.



Szúrd be jelenetek közé

Ha nem egy-két tényt, hanem miniesszét akarsz közölni, túl nehézkessé tenné a jelenetet, ha beleépítenéd. Ilyenkor jobb két jelenet közé ékelni, erős kapcsolódási pontokkal az előtte és utána következő jelenetekhez. Használj objektív narrátort.



Magyarázzanak a karakterek

A másik megoldás, ha a karakterek mondják el a szükséges információkat: az egyik kérdez, a másik válaszol. Vagy az egyik nem kérdez, de a másik azért elmondja. Vagy csak részletenként adagolod az információt, a beszélgetésben szétszórva. Mindegyik módszer működhet, és egyúttal más funkciója is lehet a társalgásnak, pl. elmélyítheti a karaktereket. Az előnye ennek a megoldásnak, hogy nem szakítja meg a cselekményt, hátrány azonban, hogy hosszú és részletes információ esetén, vagy ha olyasmiről van szó, amit a karakterek már tudnak, ez a fajta tálalás hiteltelenné válik. ("Mint tudod, Harvey, bolygónkat a nyolckarú arcturusiak támadták meg hetvenkét éve, és azóta élünk ezekben a barlangokban.") Sose adj a karaktered szájába olyasmit, ami kizárólag és nyilvánvalóan az olvasó kedvéért hangzik el!



Belső monológ

Az információt az egyik karakter emlékeibe és gondolataiba is beleszőheted. Ez azonban megállítja a történet menetét, és ugyanolyan csapdáknak van kitéve, mint a párbeszédbe szőtt információadagolás – ha elveted a sulykot, úgy fog tűnni, mintha a nézőpontkaraktered tudálékos lenne.



Jegyzet: Hanna

Forrásművek: Ansen Dibell: Plot és Nancy Kress: Beginnings, Middles and Ends