2013. október 19., szombat

Íróként olvasni

Íróként olvasni

 

Fontos, hogy megtanulj íróként olvasni: ne csupán a szórakozást lásd a művekben, hanem a vizsgálandó példányt is. Tedd a boncasztalra a könyvet! Mit tud tanítani neked? (Ez nem fogja megszüntetni az olvasás élvezetét, sőt; még egy pocsék könyvet is végig bírsz majd olvasni, és imádni fogod, ahogy szétcincálod.)
 
Először is: íróként csak úgy fogsz tudni elolvasni egy könyvet, ha kétszer olvasod el. Először gyorsan és elemzések nélkül, mint ahogy egy könyvet általában olvasni szoktál, aztán tedd félre egy kicsit, és másodszor már egy jegyzettömbbel együtt nyisd ki.
 
Először írj rövid összegzést arról, amit olvastál, és azt is írd le, tetszett-e vagy sem. Elhitted-e, vagy hitetlenül állsz a végkifejlet előtt. (Később az erkölcsi tanulság fölött is ítéletet mondhatsz, de előbb foglalkozzunk az író szándékaival.) Ezután fejtsd ki bővebben, mi miért tetszett/nem tetszett. Nem baj, ha először erre csak homályos választ tudsz adni, úgyis újra el fogod olvasni a könyvet. Ha egyes részekkel elégedetlen vagy, meg tudod-e mondani, miért? Vannak olyan jelenetek, amelyek megmaradtak? Azért maradtak meg, mert jól voltak megírva, vagy épp azért, mert idegesítettek, annyira rosszak voltak? A párbeszéd eleven volt, vagy mereven kiszolgálta az író szándékait?
 
Mostanra már ismered valamennyire a gyengéidet. Hogyan kezelte az író az olyan szituációkat, amelyekkel neked meggyűlt volna a bajod?
 
Ha jó könyvet olvasol, a válaszaid legyenek minél alaposabbak. Ha nem különösebben jó, elég, ha a gyenge pontjait megtalálod. Miután megírtad az összegzést, jelöld be, mely pontokra adtál homályos választ, vagy melyeket szeretnél később bővebben kifejteni. Most pedig olvasd el másodszor is a könyvet, és menet közben egészítsd ki a válaszaidat. Ha olyan részt találsz, amit az író különösen jól megoldott, noha neked nehezedre esett volna, jelöld be. Különösen jó mondatokat is kiírhatsz magadnak.
 
Mivel most már tudod, hogyan ér véget a sztori, keress olyan nyomokat, amelyek a befejezésre utalnak. Hol említi először az író karakterének azt a tulajdonságát, amely a fontosabb bonyodalomhoz vezet (vagy éppen megoldja)? Hogyan hozza be az információt? Találsz második olvasásra hamis nyomokat, amelyek félrevezetnek (jó alaposan olvass, mert lehet, hogy mégis van szerepük!)?
 
Figyelj a regény ritmusára, keresd meg a manírokat és a szerző kedvenc szavait, aztán döntsd el, hogy érdemes-e megtanulni ezeket, vagy túlságosan a szerző stílusához kapcsolódnak. Hogyan vezeti át a karaktereket egyik jelenetből a másikba, hogyan jelzi az idő múlását? Ha nézőpontot vált, megváltozik-e a szókincs és a hangsúly? Milyen nézőpontot használ?
 
Az első néhány könyvet még kétszer kell elolvasnod, de egy idő után képes leszel arra, hogy miközben élvezettel olvasol egy regényt, kritikus énedet is bekapcsold, és elég lesz csak azokat a részeket duplán elolvasnod, ahol az író remekelt vagy éppen alulmúlta önmagát.

Jegyzet: Hanna