2013. október 19., szombat

Lineáris történet befejezése

Lineáris történet befejezése

Sok történet lineáris felépítésű, akár egy felfelé vezető út: feszültségépítéssel, váratlan visszacsúszásokkal, időnkénti elkanyarodásokkal más irányokba, amíg el nem ér a csúcsra, vagyis a konfliktus legmagasabb pontjára. Az út közben csatlakozott társak jönnek és mennek, és végül a két fő erő áll egymással szemben, valamint a karakterek, akik képviselik őket. Amint a végeredmény kiderül, a történet véget ér. Minden, ami ezután történik, már csak rombolja a hatást.

A krimiknek, thrillereknek és akcióregényeknek gyakran ilyen a felépítése: egy cél felé mozognak, és ha elérték, megállnak. Amivel befejezed a lineáris történetet, azt az olvasó a fő témának fogja tekinteni, és a lényeg, hogy valóban az is legyen.

A lineáris felépítés a végkifejlet közeledtével a történet leszűkülését igényli, hogy a befejezés tiszta és döntő legyen. A mellékszálakat még a végkifejlet előtt meg kell oldani. Ha kettős történetszálat vezetsz, akkor vagy fűzd őket össze, vagy a kevésbé eleven szálat vidd el a tetőpontjáig és zárd le, hogy a másik szál ne legyen terhelt a végén. Minden mellékszereplőt vigyél le a színrőlcsak a fontosabb karakterek maradjanak ott.

A lineáris történetnél, amely rögtön a krízis után véget ér, különösen fontos, hogy a történet végén a fontos témákra összpontosíts. Nem következik a tetőpont után újabb jelenet, hogy elvarrja a szabadon hagyott szálakat. Azokat még a krízis előtt meg kell oldani.

Abban a pillanatban, amikor a központi kérdések, a krízis fókusz,a válaszra találtak – nem feltétlen kaptak magyarázatot, de megmutattad, hogy megoldódtak, és ezért nincs több drámai feszültség –, a történeted véget ér, és abba kell hagynod az írást.

A történet vége az a pillanat, amikor a konfliktus megoldódott és a dolgok elérték végső formájukat. Egy bekezdéssel sem több.


Amire figyelned kell:


Ne vezess be a történet végén új vagy bonyolult helyszínt, ha ez azzal jár, hogy meg kell állnod bemutatni. A lineáris történetek befejezésében nincs helye a kifejtésnek. Ha a helyszín új, de egyszerű – egy erdő, egy cirkusz, egy bevásárlóközpont, egy autópálya csúcsidőben, akkor nincs szükség részletes leírásra. Az ilyen helyszínt elég néhány hatásos részlettel bemutatni, a többit az olvasók saját tapasztalatból hozzárakhatják. Az ilyen helyszín még akkor is növelni képes a feszültséget a figyelem elterelése nélkül, ha újnak számít.

Ha a befejezés bonyolult, javasolt már ismert helyszínre helyezni a karaktereket. Ez a döntés persze lehet visszamenőleges is. Ami új, az az olvasó szempontjából új, mindegy, hogy te mikor találtad ki. Ha úgy érzed, hogy találtál egy ragyogó helyszínt a lezáráshoz, amitől nehezen válnál meg, de sokáig tartana leírni, menj vissza a történetben és használd fel a helyszínt egy másik jelenethez is. Ebben az esetben a végén elég néhány mondattal képbe helyezned az olvasót.

Ugyanígy ne hozz be új karaktereket sem a névtelen háttérszereplőkön kívül (elhajtó sofőr, amint szitkokat kiabál, pénztáros, aki visszaadja az aprót).

Gondoskodj róla, hogy az utolsó jelenet jelenet legyen, ne beszélgetés, ne belső monológ. Valami történjen. Mint ahogy a jelenetek adják a legerősebb kezdést, úgy befejezésként is ezek a legerősebbek. Még akkor is találj ki valami konkrét dolgot, amit a főszereplőid csinálhatnak, ha a történeted inkább viselkedésről, semmint tettekről szól, hogy demonstráld a belső változásokat.

És ami a legfontosabb: ne vezess be új cselekményszálat. Ha eltérsz a fő (leszűkített) cselekményszáltól, akkor kockára teszed a lendületet, és az olvasó úgy fogja érezni, hogy a feszültség után nem jön semmi. Ha a történet végén egy újba kezdesz, az olvasó úgy fogja érezni, hogy cserbenhagytad. A történeted kialakította a kontextust, a szabályokat, a személyiségeket, a téteket: minden olyasmit, ami értelmet adhat a befejezésnek. Tartsd meg a lendületet és használd ki azt, amit felépítettél. A befejezés pedig legyen egyszerű és direkt.




Jegyzet: Hanna

Forrás: Nancy Kress: Beginnings, Middles and Ends

(a többi befejezéstípusról a könyvben olvashatsz)