2013. október 18., péntek

Nyitójelenet

Nyitójelenet

 

Tegyük fel, hogy szerkesztő vagy. Van előtted egy hatalmas halom novella és egy még nagyobb halom első regény. Két órán belül értekezleted van, három embert vissza kell hívnod, és van valami gond a grafikussal, amit meg kéne oldani. Fölveszed az első kéziratot, és nekiállsz olvasni. Meddig jutsz, mielőtt eldöntöd, hogy végigolvasod-e, vagy máris mehet a válaszborítékba az elutasító formalevéllel együtt?
Vegyük ugyanakkor az írót. Te, az író, keményen és sokat dolgoztál a műveden, s reménykedsz a megjelenésben. Számodra fontos a kézirat. Egy ideális világban a szerkesztő ugyanannyi figyelmet fordít az írásodra, mint te, és nem zavarja meg semmi az olvasást.
Azonban nem ideális világban élünk, és novella esetén mintegy három bekezdés, regény esetén pedig három oldal áll a rendelkezésedre, hogy annyira megragadd a szerkesztő figyelmét, hogy végül befejezze a történeted.


Amennyiben azonban tisztában vagy azzal, hogy három bekezdés áll rendelkezésedre, hogy jó benyomást tégy, addig csiszolhatod az írásod elejét, amíg elég meggyőző nem lesz. Tudatosan belevihetsz a nyitásba olyan elemeket, amelyek fölkeltik az érdeklődést: karaktert, konfliktust, érdekességet, hitelességet. Természetesen ezek az elemek a sikeres regények és novellák egész terjedelmében megvannak, de kezdésnél különös gondot kell fordítani rájuk.

Az első jelenetben elsődleges célod, hogy az olvasó érdeklődését felkeltsd. Ezt nem az általános mondanivaló előtérbe helyezésével, hanem a nyitójelenetet vonzóvá tevő négy elemre fókuszálással érheted el, ezek pedig a következők: karakter, konfliktus, pontosság és gördülékenység.

Karakter

A nyitójelenetben adj az olvasónak egy személyt, akire figyelhet! Egy novellában ennek a személynek szinte azonnal föl kell bukkannia; szerves része kell legyen – s ami szintén fontos: legyen egyéniség, nem pedig típus. Egy regényben a főszereplő lassabban bukkan föl: Anna Karenina például a tizennyolcadik fejezetig nem jelenik meg. Mindenesetre valamilyen érdekes személynek viszonylag hamar színre kell kerülnie (az Anna Karenina esetében ez az illető Sztyepan, Anna fivére).
A legjobb kezdések egyéni karaktert mutatnak be az olvasónak, mivel a legtöbb történet emberekről szól. Vannak persze kivételek is: pl. az Érik a gyümölcs Steinbecktől, ahol az első fejezetben a leírását kapjuk annak, mit művelt az aszály az oklahomai porsivataggal. Azért működik ez a nyitás, mert ez a szárazság az egész regény motivációját és szimbólumát adja. Az ilyen szerkezet azonban ritka.

Konfliktus

A konfliktus egyik jellemzője, hogy azért alakul ki, mert valami nem úgy megy, ahogy várják. Ezt már az első néhány bekezdésben sejtetheted.
A nyitójelenetben megjelenő konfliktus nem azt jelenti, hogy az első mondatban ki kell zuhannia egy testnek a hatodikról (bár ilyen sztori is létezhet). Egyes novellákban és regényekben nagy, drámai konfliktusok szerepelnek: karakter karakter ellen, karakter a természet ellen, vagy karakter a társadalom ellen. Más történetekben a konfliktus ennél jóval kisebb: családi viszály, szerelmi félreértés, vagyonveszteség vagy -nyereség. A konfliktus lehet olyan rejtett is, hogy csak az egyik karakter fejében létezik. Mindegy azonban, milyen konfliktus fog szerepelni a történetben, a természetét sejtetni kell a nyitójelenetben, még ha csak később bontod is ki.
A novellák gyakran már az első mondatban utalnak a konfliktusra.
Pontosság
A hatékony nyitójelenetek pontos részleteket kívánnak. Ezek lehetnek a beszédmódra, a környezetre, a karakter gondolataira vonatkozó részletek – bármi, ami épp releváns. A részletek hatékony használata nagyban közrejátszik abban, hogy bizonyos kéziratok kiadhatónak minősülnek, míg mások, noha jó történettel rendelkeznek, nem felelnek meg a szerkesztő elvárásainak.
A részletek a valóságban horgonyozzák le a történetet, megkülönböztetik a te bevezetésedet a több száz másik hasonlótól, és meggyőzik a szerkesztőt arról, hogy tudod, miről beszélsz. Ugyanakkor a rosszul megadott részletek már az első bekezdésben tönkretehetik a hitelességet. Ha például az első mondatban valaki a dízelautójába benzint tankol, az abban a pillanatban el is vesztette az olvasóját.

Gördülékenység

A hiteles próza meggyőzi az olvasót arról hogy az író képes használni a magyar nyelvet, ezért az olvasó megbízik benne, és elhiszi neki, hogy később is képes lesz szépen fogalmazni. Mitől gördülékeny a próza? Nem csak az alany és állítmány összeegyeztetésétől, bár persze az sem árt, sőt. A gördülékenység lényege az ellenőrzés. A gördülékeny írás azt mutatja, hogy ellenőrzésed alatt tartod a szavaidat, mondataidat és bekezdéseidet.

A hatékony első jelenetnek három funkciója van: hogy elindítsa a történetet és megmutassa, miféle történetre számíthat az olvasó; hogy bemutassa és egyéniséggel ruházza fel a főszereplőt; és hogy felkeltse az olvasó érdeklődését. Ennél persze többet is elérhetsz: megteremtheted a hangulatot, a főszereplő mellett másokat is bemutathatsz, vagy kifejtheted a normát, amitől el fogsz térni – sok minden tehetsz, de az alapvető három dologról nem szabad megfeledkezned.
Az első jelenet utolsó mondata nagyon fontos (mint ahogy a bekezdés utolsó szava, a fejezet utolsó sora és a regény utolsó bekezdése is hangsúlyos helynek számít). Tedd emlékezetessé! Az első jelenet zárómondata váltson ki valamiféle érzelmet – nem szájbarágósan, hanem olyan árulkodó részleten keresztül, amelynek jelentősége van.

Jegyzet: Hanna

Forrásművek: Ansen Dibell: Plot és Nancy Kress: Beginnings, Middles and Ends