2013. október 21., hétfő

Tiltott novellatémák II.

Tiltott novellatémák II.

Mivel az előző bejegyzés kommentjeiből kitűnt: nem egészen világos, miért tette Kate Wilhelm az írótáborban (kiemelném: írótáborról és kezdő írókról beszélünk – pont olyanokról, mint e blog olvasói is; a zsenitudat kezdő szinten inkább gátol, mint segít) tiltólistára ezeket a témákat, álljanak itt saját szavai, amelyek talán fényt derítenek a mozgatórugókra: 



"Nem engedtünk. Nem lehetett több ujjgyakorlat, nem engedtük, hogy az írók csak azért töltsenek meg oldalakat, hogy csináljanak valamit. Szokássá válhat. Senkinek sem lehet célja, hogy közhelyírásra trenírozza magát, márpedig ez történhet. Valahányszor egy közhelyes történetet komolyan veszünk, erősítjük a visszacsatolást, ami újabb közhelyet fog kidobni legközelebb. Itt és most kell ezt a folyamatot megállítani. Ha nincs miről írni, akkor rossz karriert választottunk."
És:
"A szabályoknak jó oka van, és mint minden művészeti ágban, a kezdőnek meg kell tanulnia és értenie, mire szolgálnak, majd egy darabig követnie kell ezeket. Akár festőről, zongoristáról vagy táncosról van szó, minden kezdő művész egy csónakban evez: meg kell tanulniuk, meg kell érteniük és követniük kell a szabályokat. Ezt úgy nevezik: tanulóidő. A középszerű művész sosem hagyja abba a szabálykövetést, szolgaian igazodik az útmutatáshoz, és ritkán emelkedik a középszerűség fölé. A kiemelkedő művész magáévá tette a szabályokat, és már nem szükséges tudatosan figyelemebe vennie őket. Miután az ember megtanult úszni, nem áll meg és gondolkozik el azon, hogy Most a karomat lendítem, kirúgok, felemelem a fejemet, levegőt veszek. A kimagasló művész tudja, mit jelentenek a szabályok, hogyan alkalmazza őket, és hogyan kerülje ki és szegje meg őket. "
Valamint:
"Néha a diákok vitába szálltak velünk: nézzük csak meg, itt van XY, kiadták a könyvét, pedig minden szabályt megszegett. A válasz egyszerű. XY számos jó történettel elnyerte a szerkesztők bizalmát. Annyira uralja a mesterségét, hogy a technika a kisujjában van, és megtehet bármit, az működni fog. A kezdő író azonban még semmit nem nyert el ebből a bizalomból. A története egy a több tucat vagy több száz hasonlóan ismeretlen író munkái közül, akik egyike sem csókos. Mindegyik ugyanabban a kéziratkupacban van, amelyikbe a szerkesztő vagy olvasó épp hogy csak belepillant, hátha akad köztük megjelentetésre érdemes. A kezdő író nem kapja meg ugyanazt a szabadságot a karrierje elején, amit XY évek során harcolt ki magának. A legelején kell kezdenie, a szabályok szerint játszva, amíg nem bizonyít – pontosan úgy, mint XY."
  

Jegyzet: Hanna