2013. október 19., szombat

Utolsó simítások

Utolsó simítások

 

Miután befejezted a regényedet/novelládat, változz át egy időre szerkesztővé. Készíts egy listát a történeted jeleneteiről helyszín és esemény szerint, jelöld azt is, ki a nézőpontkaraktered. Regénynél ezt a munkát fejezetenként végezd el, különben hamar átláthatatlanná válik a lista.
Miután végeztél, nézd át a listát! Van olyan jelenet, amit meg tudsz vágni? Vagy vannak olyanok, amelyeket össze tudsz vonni? Ne felejtsd el: a jelenet célja, hogy előrébb vigye a cselekményt és elmélyítse a karakterek megértését. Ha egy jelenet ezek közül csak az egyiket teszi, akkor vedd fontolóra az átírását.
Ha vannak olyan részek, ahol a sztori leült, kivehetsz jeleneteket. Ha feltétlenül szükséges jelenetekről van szó, lehet, hogy elég lerövidíteni ezeket - például húzd ki a hosszú leírásokat, és helyettesítsd rövidebbel.
 
Miután elolvastad és kielemezted a történeted, könnyen úgy érezheted, hogy elárasztanak az ötletek és az alternatívák. Megpróbálhatsz rendet vágni köztük, ha a könyv elején kezded az átírást, hogy legyen némi kontrollod afelett, hogyan jelennek meg az olvasó előtt a különböző jelenetek. Annyiszor visszamehetsz az elejére, ahányszor szükségét érzed. próbáld megbeszélni az ötleteidet az ideális olvasóddal. Az átírás több száz apró vagy nagyobb döntést igényel, csak azt tartsd észben, hogy a változtatásoknak elő kell segíteniük a történet tetőpont felé mozdulását.
 
Ha a mintázatok átírását a jelenetek átírása utánra hagyod, nehezebb irányítani, hogy az átírt jelenetek milyen képi eszközökkel operálnak. Tedd félre egy kicsit a kéziratot, és aztán nézd át megint abból a szempontból, milyen képeket használtál végig tudatosan. A képi mintázatoknak természetesen bele kell illeniük a történet akciójeleneteibe is. Ha a végén szuszakolsz be valamilyen mintát, mert az olyan "szépirodalmi", a képeid mesterségesnek fognak érződni. A jó mintázat egységet teremt a történet kezdete, közepe és vége között; a mesterséges mintázattól csak gépiesnek és merevnek fog tűnni a sztori.
Ezért ennél a lépésnél ne találj ki egy új képet, hogy ráerőltethesd a sztoridra, hanem használj egy olyat, ami már szerepel a történetben, hogy más részeit is erősíthesd.
A történethez nem feltétlenül szükséges a képi mintázat, anélkül is működni tud. Sok regény egyáltalán nem is operál velük. Ha azonban a képi mintázat mellett döntesz, válassz ki egy kelléket (pl. egy narancsot), egy jellegzetességet (pl. hideg), vagy szimbólumot. Gondold át, hogyan használtad a képet a történetedben, és azt is, be tudod-e hozni korábbi vagy későbbi pontokon is, kicsit más jelentéssel. Vigyázz, hogy az utólag betoldott kép alátámassza a karakterek tetteit, szervesen kapcsolódjon az adott jelenethez.
 
Még egy utolsó alkalommal olvasd végig a regényt. Ezúttal ne a cselekményre vagy a karakterfejlődésre figyelj, hanem a mondatokra. Fésüld ki az összegubancolódott mondatokat! Ellenőrizd a helyesírást és a központozást! És legfőképpen: ahol tudod, húzd ki a fölösleges szavakat. Hihetetlen, hogy az átírás során mennyi plusz szó kerül bele egy könyvbe, mint ahogy az is, mennyivel frissebbnek fog tűnni a prózád, ha a szószátyárságot elkerülöd. 

Jegyzet: Hanna 
 
Forrás: Nancy Kress: Beginnings, Middles and Ends és Ansen Dibell: Plot