2015. január 11., vasárnap

Béta, tesztolvasó, korrektor és az író

Több művemhez kaptam segítséget béta olvasóktól, és magam is többször voltam béta – a tapasztalataim nagyon jók. Az alábbiakban a meglátásaimat írom le az írói véleményező-javító jellegű amatőr és haladó önkéntes tevékenységről. Néhány tanácsot, javaslatot is megfogalmazok mind a bétáknak, mind pedig a bétázást kérő íróknak.
Mi a különbség béta, tesztolvasó és korrektor között? Internetes és nyomtatott anyagok tömkelege foglalkozik ezekkel a fogalmakkal – én most saját megközelítéssel írom le őket. A béta olvasó olyasmi, mint egy lektor. Nem kell azonban hivatásosnak lennie: lehet amatőr író, lelkes olvasó, műértő és igazából bárki. A béta az első olyan olvasó, aki tüzetesen megvizsgálja a művet, odafigyel nyelvtani, stilisztikai, logikai szempontokra, rámutat a hibákra, megfogalmazza a véleményét a karakterekről, a történetvezetésről, a történet hátteréről, felépítéséről. A tesztolvasó általában nem bogarássza annyira a szöveget, mint egy béta: hátradől, olvas, majd elmondja átfogó véleményét a műről, illetve magáról az olvasásélményről. A korrektor elgépeléseket, szövegszerkesztési és nyelvtani hibákat keres. Az ő munkája egyértelműen objektív, nem úgy, mint a béta és a tesztolvasó munkája.
Béta, tesztolvasó és korrektor között a gyakorlatban nincs éles különbség. Egyes definíciók szerint a béta és a tesztolvasó például ugyanaz. A továbbiakban a bétákat, tesztolvasókat, önkéntes amatőr kritikusokat és korrektorokat egységesen bétának fogom nevezni.